P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

A Pelbárt-kutatás napjainkig főkép az irodalomtörténeti területre szorítkozott. Pelbártban főkép irodalmi alakot láttak s szerettek a magyar irodalom Pelbárt-koráról beszélni; háttérbe szorult azonban a teológus Pelbárt. Pedig Pelbárt elsősorban teológus! Nem abban az értelemben, mintha új teológiai rendszert alkotott volna s a teológiai kérdéseket új, eddig hallatlan szintézisben foglalta volna egybe. Ha teológusnak lenni csak ennyit jelent, akkor Pelbárt nem az. De ha teológusnak lenni annyi, mint a nagyok szellemi hagyatékát felfrissíteni, újra átelmélkedni s korszerű alkalmazással kiegészíteni, akkor Pelbárt igazán teológus. Számos jelét adja annak, hogy nála az isteni élet misztériumának látnokával van dolgunk, ki magafeledten tapad a természetfeletti valóságokra, de ugyanakkor nyílt szemmel nézi kora és nemzete életét s rendhíthetetlen elvhűséggel képviseli az igazságot, kérlelhetetlen szigorral ostorozza a bűnt s mindazt, ami az Isten gondolatai ellen van. Teológiáját a Rosariumban dolgozta föl tételesen. Lombardi Péter szentenciáskönyve nyomán ő is négy könyvre tervezte művét, azonban a halál meggátolta tervének keresztülvitelében s még a harmadik kötetet sem tudta befejezni.

1

6 így tehát a Rosariumban nem bírt teljeset nyújtani. Az első kötetben a Szentháromság életét, a másodikban a teremtményeket, a kegyelmet, az angyalokat, a világot s az embert, a harmadikban pedig a megtestesülés és a megváltás titkát tárgyalja. A negyedikben a szentségekről tárgyalt volna. Azonban a szentbeszédekből némileg kiegészíthetjük ezt a hiányt. A keresztségről a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnap beszél. Tételei: a keresztség alapítása, formája, kiszolgáltatója és hatásai.

1

7 A bérmálásról és általában a szent kenetekről a nagycsütörtöki második beszédben van szó.

1

8 A 1

8 V. H.: Horváth Richárd, Laskai Ozsvát, Bp. 1932, 45. 1

7 Pom. De Temp. P. Hiem., XXIII. 1

8 De Sanct. P. Hiem., LXIII.