P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Pelbárt szintézisének a megjelenése skolasztikus. Mondanivalóját a skolasztika terminológiájával vértezi föl s a skolasztikus módszer rendjében sorakoztatja föl. S teszi ezt nemcsak skolasztikái lexikonában, a Rosariumban, hanem beszédeiben is. A quaestio, ratio quaestionis, obiectio, a corpus és az ellenvetések megoldása mindkettőben fegyelmezetten követi egymást. A keret, melyben Pelbárt szintézise bemutatkozik, skolasztikus ugyan, s mégis, ha jobban meghallgatjuk, a szíve, a lelke s a hanghordozása mégsem igazán skolasztikus. De Wulf szerint a XIII. század a személyiség százada, a XIV. és a XV. pedig a személytelen gondolkodásé.

1

3 Ott egyének, egy Halénsis, egy Albert, Bonaventúra, Tamás, Scotus állít szintézist s a maga egyéniségének erejével képviseli és tartja fönn; a következő századokban már csak iskolák vannak s az egyén csak mint egy-egy iskola képviselője lép a szellemi élet porondjára. De egyben megegyeznek. A skolasztikus forma merevsége nem engedi érvényesülni az egyéni vonásokat. Szent Tamás, vagy Duns Scotus szintézise az egyéniség vállain nyusgszik ugyan, s mégis, ha karakterológiai fogódzópontot keresünk benne, nehéz és tekervényes utakat kell megjárnunk, s inkább a kegyelet finom szimatjával kell kiéreznünk tiszteletreméltó alakja nemes vonásait. Pelbártnál mind ez nem így van. Nála az egyéniség túlteszi magát a skolasztika illemszabályain s mindúntalan elárulja magát. Igaz, ez nem sikerül neki teljesen. Sokkal jobban benne él a középkor haértelmű gyanakvást, mely Pelbártot nominalizmussal vádolja. Csak háromszor tesz említést Okkámról s ez is megnyugtat ortodoxiája felől: Ilyen szavakkal ítéli el: quod est haereticum et pias aures of

fendit (Ros., I. Ens § 10); sed de hoc eius dieto modicum est hic curandum (Ibid., Forma § 1); istud dicere est in tantum piarum aurium offensivum, ut impugnari non debeat (Ibid., Voluntas § 24). 1

3 Historie de la Philosophie Médievale, Louvain, 1924, II. 155.