P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

szetes, hogy a sok szeretni képes lény között azt akarja a legjobban, aki őt végtelen fokban viszont tudja szeretni. S ebben az elhatározásban gyullad ki Jézus Szentséges Szíve. Az isteni Igével lényegileg egyesített Szív, amely az Igével való személyes egységénél fogva végtelen fokban szereti az Istent. Jézus mint ember véges teremtmény, mint az Ige személyes birtokának azonban végtelen a tudása, a hatalma, az áldozata, tehát a szeretete is. Hát ez a Jézus Szívéből Istenbe torkolló szeretet hevítette az Urat teremtésre. Jézus Szívének imádása, dicsőítése és önátadása. Krisztusban kapja meg Isten a maga dicsőségét tökéletesen. Azt mondják, hogy ember a mindenség foglalata. A legteljesebb értelemben Krisztusról igaz ez. Krisztus foglalja magába s dobogja a maga isteni Szívén a világmindenség hódolatát s énekli diadalénekét az Alkotónak. Űjra az Ostya Imádni jött tehát Krisztus és szeretni az Urat. Nos, itt torkollunk bele Szent Ferenc Atyánk gondolatába. Hol imádja Krisztus jobban az Atyát, mint ép az Oltáriszentségben? Itt valóban kiüresíti önmagát, s hiánytalanul adja át az Egyház, az emberiség s az egész teremtés nevében. Az értelmes lények nevében mint Istennel egyesült ember, az öntudatlan világ helyett pedig mint a kenyér anyagában rejtőzött Istenember. A szeretet kitörése ez, a végtelenbe kigyújtott fáklyája annak a hévnek s akarásnak s erőfeszítésnek, hogy Isten legfölségesebb dicsérete töltse be a világot, — mondja Prohászka. A másik mozzanata pedig ennek az eucharisztikus imádásnak az Oltáriszentség étel jellegében van. Azért van Krisztus a kenyér színe alatt, hogy velem egyesüljön s hogy magába forrasszon, magával ragadjon belőlem mindent, ami Isten után való vágyódás, iránta való odaadás, imádás és szeretet. így találunk el az elme útján is az eucharisztikus Krisztushoz. Nem vagyunk hűtlenek Szeráfi Atyánk 2 P. Dám Ince : Ferences szemmel