P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

eszméjéhez. Sőt, büszkén mondhatjuk: még jobban kiépítettük Atyánk eszméjét és egyetemesebbé tettük. A szentségi Jézust a természetes és a természetfeletti világ központjává, céljává és királyává avattuk. Üdvözlégy, mindenség Királya! Most az érdekel, hogy mit kezdjünk ezzel a Krisztus-eszmével a gyakorlati hitéletben? Először is bele kell szoknunk abba a gondolatkörbe, hogy a mindenség központja és célja Krisztus. Én is érte vagyok. Azért, hogy őt hordozzam a magam életében s az ő mintájára alakuljak kegyelemben. Ily értelemben lesz programmom a keresztény tökéletesedés és Krisztus követése. Másodszor Isten önmagáért teremtett engem is. Azért, hogy őt dicsérjem és áldjam öntudatban s életalakításban. Szentáldozásomat úgy fogom fel, mint Krisztussal való egyesítését imádásomnak és szeretetemnek. Az én gyenge dicsőítésem Jézuséval egyesül, s így lesz igazán Istenhez méltó. Az Eucharisztia az Isten élő orgonája. Benne szólal meg az egész mindenség Isten-dicsérete. Az enyém is. Ily szellemben végzem a szentségimádást is. Végül pedig naponta elmondom ezt a felajánló imádságot a világegyetem isteni Királyának (teljes búcsú naponta a szokott feltételek mellett): „Uram, Jézus Krisztus, tisztelettel hódolok neked, a világegyetem királyának. Minden, ami teremtve van, érted van alkotva. Érvényesítsd felettem minden jogodat. Megújítom keresztségi fogadalmamat. Ellene mondok az ördögnek és minden pompájának és minden cselekedetének és megígérem, hogy jó keresztény életet élek. Különösen arra kötelezem magamat, hogy tehetségem szerint diadalrase gítem Istennek és az anyaszentegyháznak jogait. Jézus isteni Szíve, gyarló cselekedeteimet áldo zati ajándékul mutatom be neked, hogy ezzel kieszközöljem azt a kegyelmet, hogy minden szív hódolattal ismerje el királyságodat, és így az egész földkerekségen megalakuljon a te békességednek országa. Amen".