P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

áerem és a tizenkettő, mind érte van. Azért, hogy Krisztus lehessen az asztalfőnél, s hogy mennél jobban kiemelkedjék. Krisztus alakja a mű célja és koronája. Nélküle abbamaradt, értéktelen félmunka maradt volna, vele remek. így Isten is, amikor elhatározta, hogy világot teremt, Krisztusra gondolt legelsőbbet. Különben is, Isten azt akarja első helyen, ami nagyobb érték, s csak azután a kevésbé értékeset. Ép ezért mindenekelőtt Krisztust akarta, a legnagyobb értéket és a legfőbb jót minden teremtmény között. Minden másra csak utána gondolt. Sőt, anynyira meghódította Krisztus szépsége és fölsége Istent, hogy egyedül érte teremtette ezt a világot. Minden azért van ebben a teremtésben, hogy ez a Krisztus lehessen, hogy az Ige testet ölthessen. Ezért teremtette az angyalokat, ezért az anyagi világot. Érte az élettelen világot s érte az élőt. Érte az öntudatlant és érte az tudatosat. Az egész teremtés úgy alakul, hogy az ember legyen a központjában. Az ember, aki test és lélek, aki magában egyesíti az anyagi és a szellemi világot, a kettő mesgyéjén áll. S az ember miért van? Amikor Isten az embert alkotta, akkor sem az első Ádám lebegett előtte igazában, hanem a második: Krisztus. Krisztusról másolta az Ür Ádámot. Krisztusért van tehát az ember és a történelem is. Az is, amely megelőzi, az is, amely követi. Az előző, hogy előkészítse, az utána következő pedig, hogy hordozza. Érte a kegyelem szépsége és a dicsőség tökéletessége. Azért, hogy minden Őbenne összpontosuljon, így lesz Krisztus a teremtés és a történelem értelme, s így lesz a természet, a kegyelem és a dicsőség feje és koronája, az egész világegyetem királya. Jézus Szíve a cél! S ha most azt kérdezzük, hogy miért ép Krisztust akarta Isten elsősorban, — arra is megfelel Boldog Duns Skotus. Isten mindent önmagáért teremt. Ez kétségtelen, mert önmagánál különb célt nem tűzhet maga elé. Továbbá Isten a szeretet s minden tettét szeretet vezérli. Amikor pedig teremt, csak termé-