P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

nem lehetünk meg nélküle. Ö az élet kenyere. Nélküle meghal a lélek és sohasem lesz örök életünk. Megdönthetetlen Szeráfi Atyánknak ez a meglátása. Az eucharisztikus Krisztus a minden. Ö a központ, a korona. Krisztus a nagy Király. Ferenc pedig a nagy Király hírnöke! Ma is Krisztus a központ Kérdés mármost, mennyire kamatoztatták az utódok alapító Atyjuk örökségét? Nevezetesen, a Rend tudósai tettek-e erőfeszítéseket arra, hogy Krisztusnak ezt a központi jellegét megmutassák és igazolják? A ferences szellem és élet minden rezdülését áthatja-e ma is Krisztus eszméje? Ujjongva feleljük: ma is Krisztus a ferences életszemlélet és lelkiség központja. Igaz, az elme és az élet útjai itt sem járnak egy utón, de a célban egyek. A szív egyszerre talál rá a célra. Annak röpte van. Az ész ellenben gyalog jár, s lépésről-lépésre kell a célhoz eljutnia. A szív mindjárt helyben van, az elme azonban az út elejéről indul, s csak ha az utat végigjárta, éri el célját. Járjuk meg ezt a nehezebb utat. Nem vagyunk egyedül. Vezetőnk ezúttal a Ferencrend egyik legnagyobb szelleme, a ferences eszme és tudomány vezére és mestere, Boldog Duns Skotus János. Ërte lett minden Skotus egyenesen minden lét kútfejéhez megy vissza, az örök isteni szándékok szentélyéhez. Isten a maga túláradó szeretetében öröktől fogva elhatározta, hogy világot teremt. A kérdések kérdése, hogy mi indította Istent teremtésre? A ferences elgondolás szerint az Űr is úgy van a teremtéssel, mint pl. Leonardo da Vinci az utolsó vacsora festményének elkészítésével. Minden ecsetvonás a központra, Krisztusra irányul. Nem Krisztuson kezdi, hanem a mellékszereplőkön, a környezeten, a kereten, hogy aztán középre odakerülhessen Krisztus. Erre a Krisztusra irányul minden szín és árnyalat, minden beállítás és arány, a