P. Dr: Dám Ince, O. F. M.: Ferences szemmel (Gyöngyös 1943)

Bethlehemben, Názáretben, vagy a Golgotán, hanem elsősorban az oltárszekrényben, ahol hozzánk a legközelebb s valósággal van jelen. Minden templom, minden szentségház felhívás nekünk: itt keresd s itt imádd az Urat! Isten után vágyik a lélek? Hát, itt kell megtalálnia az Istent! Isten-közösséget áhít? Itt az Istennel való összeölelkezés lehetősége annak a krisztusi ígéretnek erejében, amely így szól: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az Atya és én élek az Atya által, úgy aki eszik engem, az is énáltalam" (Ján. 6.). Szent Ferenc Atyánk ezt így fogalmazta meg: „Azt akarja az Atya, hogy mindnyájan üdvözöljünk Krisztus által, és mocsoktalan szívvel és tiszta testtel fogadjuk be őt. Kötelesek vagyunk ugyanis minden bűnünket meggyónni a papnak és tőle venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. Aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába'' (Takács Ince: Assisi Szent Ferenc iratai, Bp., 1929, 120—121). Szent Ferenc tehát magából a szentírásból olvasta ki, hogy az ember csak akkor üdvözül, ha veszi az Úr testét. Csak úgy megyen be az Isten országába, lesz az Istenközösségnek és a boldog örökkévalóságnak részese, ha veszi az Eucharisztiát. Nem egyszerű ájtatosságról van tehát szó, amelyet tetszésem szerint választhatok vagy hanyagolhatok, hanem üdvösségem elengedhetetlen eszközéről. Ez a meglátás vitte rá Szent Ferencet, hogy a keresztény élet központjába az Oltáriszentséget állítsa. Ügy látja, hogy az Oltáriszentség az Isten és az ember összetalálkozásának titka. A központ, ahol az Istent kereső és az Istent szerető lélek áhítatának minden szála összpontosul. A cél, amelyen minden Isten után való vágy megcsittul. Itt az Isten! Micsoda öröm s felfedezés! Izaiás a messiási országot, mint az Immánuel, az „Isten velünk" valóságát jellemzi. Nos, velünk az Isten minden templomban és mindent, Szent Ostyában. Annyira hozzánk nőtt, hogy