P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

HARMADIK FEJEZET. Szent Ferenc és korunk

gyűrűjének ékköve megváltoztatja színét ; olyan nyugalmat szerez, amelyet semmiféle vita, vagy ellentét nem tud megzavarni. Az önuralom, a dolgok legszélesebb látókörű, természetfeletti szemlélete, a nagy béke ennek a második foknak sajátságai. Az elsorolt kellékek szükségesek ahhoz, hogy valaki a harmadikra is fel tudjon emelkedni. Ebben az Isten jelenlététől egészen betöltött lélek keresi őt önmaga felett az ő létében, tulajdonságaiban azzal az elmélkedéssel, amely annak felfedező öröméből : „Aki van", „a legfőbb módon egy és különböző, legegyszerűbb és legnagyobb lény, aki minden dologban és azokon kívül minden", — eljut a szemlélődéshez. Krisztus kegyelme folytán, a sursumactio révén a lélek eljuthat az excessus mentis-hez (önkívület), „az elmebeli és titokzatos átvitelhez, amely megpihenteti az értelmet és az érzelemvilágot a „szárnyalással" egészen átviszi Istenbe, vagyis az elragadtatásba, amelyre „kegyelemmel, nem tanítással, vágyódással, nem értelemmel, az imák fohászkodásával, nem pedig a tudomány erőlködésével lehet eljutni", úgyszintén a Szentlélek erejével, aki a lelket egész bensejéig lángra gyújtja. Ez a célja a bonaventurai Kalauznak (Itinerario) az Isten felé tartó lelket illetőleg ; és ez a ferences belső életnek is magaslata. Fogjuk át most egyetlen tekintettel a megfutott útnak szépségét. Az valóság, az élő Isten élő temploma. Az érzékelhető mindenség alkotja az előcsarnokot, az emberi elme, mint Isten tükre a „Szentély", a Szentírás kinyilatkoztatása a szentek szentje ; az elragadtatás áthatol a gondolaton és Isten látására és ölelésére vezet be; az ember elindul a nagy kutatásra lángoló vágyakozás vezetésével, de eltörpül a mindenséggel szemben, mert kicsiny mint szíve; dologról-dologra, gondolatról-gondolatra, szemléletről-szemléletre, mindig jobban átszellemülve a fokozatos felfeléhaladásban szemben találja magát a Szentháromság fényözönével. Akkor a föld, amelyet kezdetben talán még szeretett, virágágynak látszik neki és kicsiny énjéről megfeledkezik az örökkévalóság csodálatos örvényében (miro gurge). Talán nagyon titokzatos ez a felfogás? Azonban ez a misztika valami sui generis. Amennyiben okoskodó-észelvi