P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

P. Casoriai Lajos és a liberálisok. Mialatt Toscanában a ferences tudományok lámpája ame­lyet P. Frediani kigyújtott, két tudásra és becsületességre nézve kiváló terciáriusra, Guasti Cézár és Conti Augustora is áthá­ramlott. Nápolyban a ferencesség az ellenállhatatlan szeretet erejével hatott minden politikai árnyalatú intelligens emberre a szinte műveletlen szerzetes, P. Casoriai Lajos révén, aki természeténél fogva költő volt és szent ember, ő különleges alakja annak a Nápolynak, amely a 60-as és 80-as évek között Spaventával, Veraval, Tarival, De Sanctis-sel közreműködött a gondolat kovászával az olasz kultúra előmozdításában ; P. La­jos könyvek nélkül is megértette az idők problémáját és feren­ces módon arra gondolt, hogy miképpen lehetne a lelkeket az Egyháznak visszaszerezni. Azért arra fordította erejét, hogy „lelkesen és szeretettel elszakítsa az elkülönülésnek azt az akadályát, amelyet először a protestántizmus és a hitetlenség, majd a politikai mozgalmak helyeztek a papok és világiak közé". De mielőtt még viselkedésének irányát megszabta volna az olasz kormánnyal szemben, ő, aki ismerte a Bourbonok jótékonyságát és védelmét, a pápa elé vitte kétségét, amelynek alapja a tenni vágyódás volt. „Szentséges Atyám — mondta — jön a forradalom, mi tevő legyek? Bezárjam magam cellámba, hogy ott imádkozzak, vagy tűzfészekbe vessem magam, hogy cselekedjem? Es IX. Pius azt válaszolta neki: „Menj vissza, Szent Ferenc fia, Nápolyba; lépj ki celládból és vesd magad, amint mondod, a tűz közé, hogy cselekedj. Használd fel ma­gukat az ellenségeket, hogy jót művelj és Isten előtt érde­med lesz". A kicsiny ferences és a nagy harmadikrendű pápa tö­kéletesen megértették egymást ferences lelkületükben és a sze­retetnek ezzel a szellemével néztek szembe az Uj Olaszor­szággal, amely nagyobbrészt szabadkőműves volt. P. Lajos diplomáciája hamarosan elnyerte a tűzkeresztséget, mivel 1860­ban Capecelatro őt küldte el, mint az olasz kormány részéről jóvátételi és egyezkedési követet, a kormányt Farini képviselte, Riario bíboroshoz, Nápoly érsekéhez, akit egy garibaldi alez­redes igazságtalanul elűzött. Talán soha nem bíztak még po­litikai küldetést becsületesebb emberre és épp azért a célt is

Next

/
Oldalképek
Tartalom