P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)
MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül
dig azért volt szerencsés ez a meglátás, mert új barátokat szerzett Szent Ferencnek ama nimbusznál fogva, amelyet a költészetből kifolyólag fontak feje körül. Tényleg Chateaubriand, aki húsz évvel e!őbb a Le Génie du Christianisme (A kereszténység szelleme) megírása közben nem gondolt Szent Ferencre, 1833-ban október 6-án elérzékenyült, amidőn felidézte a Poverello alakját abban a költői enyelgésben, amelyet a fatücsökkel, a gerlékkel, a báránykákkal és verebekkel folytatott, vagy amidőn a csupasz földön várja a halált. És ha nem is fejti ki, mint Gillet mondja „tárgyának egész költészetét", még többet tesz: talán legelsőnek mutat rá a franciskanizmus társadalmi jelentőségére és arra a hatásra, amelyet a modern korra is gyakorolhat, megjegyezve, hogy Szent Ferenc megtanította a gazdagot a szegénynek lelki értékére, három rendjének szegénysége révén pedig rámutatott a keresztény testvériségnek arra a mintájára, amelyet Jézus hirdetett, amely még politikai megvalósításra vár, de amely elengedhetetlenül szükséges avégett, hogy a világ elérje az igazi szabadságot és igazságosságot. Egyidejűleg Michelet Histoire de France (Franciaország története) c. müvében színes, szemléltető ecsetvonásokkal rajzolja meg Ferencet, mint a hit emberét és költőjét, a tömegek vezérét Isten szeretetéért, aki csupa érzelem és tevékenység, ellentétben az Egyház tanításával és törvényével- Michelet elfogult antiklerikális ítéleteivel barázdát nyitott a protestáns tanulmányoknak, amelyek kéjelegnek Szent Ferenc olyan megrajzolásában, amely szerint Szent Ferenc áldozatul esett lázongó, és a reformáció előhírnöke volt. Görres, Chateaubriand és Michelet anélkül, hogy tudományos munkásságot fejtettek volna ki Szent Ferenc körül, megpillantották és röviden vázolták azokat a gazdag indítékokat, amelyeket a franciskanizmus ajánlott fel a tudomány három mezején : az esztétikában, a társadalomtudományban és a vallásos irodalomban. Chateaubriandnak attól a müvétől alig három évre — bizonyára anélkül, hogy ismerte volna, de gondolatát osztva és kifejtve — az akkor szerepelni kezdő Montalembert megírta Magyarországi Szent Erzsébet történetét és hosszú bevezetésben tanulmányozza a kolduló rendek vallási és társadalmi
