P. Gemello Á. O. F. M.: Franciskanizmus (Budapest 1933)

MÁSODIK FEJEZET. Szent Ferenc eszmei öröksége századokon keresztül

ték, száműzték őket. Ők azonban kiűzetés után is visszatértek és még nagyobb veszedelem közt végezték apostolságukat. A XVIII. századbeli kínai katolicizmus a katakombák életét újítja lel és össze sem számolhatók azok a misszionáriusok, akik a legnehezebb körülmények között hirdették az evangéliumot, piszkos börtönben meghaltak, eltűrve éhséget, szomjúságot és kegyetlenséget. Az ő szent viszontagságaik tipikus kifejezője az a tudósító levél, amelyet P. Signai Landi Alajos írt rendtartománya elöljárójának. Ez a misszionárius 1749-ben született, 1767-ben Cortonában ferences lett, 1777-ben Egyptomba küldik, majd a Hitterjesztés Szent Kongregációja Pekingbe rendeli. Kantonba 1783-ban érkezik meg és szinte végeláthatatlan két hónapi utazás után kínai ruhában és a legszigorúbb inkognitóban eljut San-si-ba. Mikor már megérkezéséhéz csak tíz nap hiányzott, egy keresztény hitehagyott zsugoriságból feljelentette, amire missziós társaival, P. Bientinai Józseffel, P. Sassari Jánossal és P. Mandelloi Ker. Jánossal együtt elfogták. Bebörtönözték, perbefogták, egyik törvényszéktől a másikhoz vonszolták^ majd három lánccal megkötözték, rendőrökkel és kato ákkal körülfogva Pekingbe szállították a misszionáriusokat. Közben olyan „szerencséjük volt, hogy harminchét börtönben lakhattak, mivel harminchét napig mentek, míg megérkeztek". Pekingben más európai és kínai papokkal együtt bezárták és ott maradtak egy évig és három hónapig. Ezalatt sokan meghaltak az éhség, vagy betegség miatt, majd pedig a „kínai, életben maradt papokat, az összes elítélt keresztények szertelen sokaságával együtt örökös rabszolgaságra nyugati Tatárországba szállították". Itt azután a nyugatiaknak, akiket örökös bebörtönözésre ítéltek, szabad választást engedtek a mindenkori pekingi tartózkodás (megtiltva, hogy a tartományba vigyék) vagy a hazatérés között. Három kivételével mindnyájan Kanton felé mentek és az utazás, amelyről a császár gondoskodott, viszonylagosan elég kellemes lett volna, a felügyelő mandarinok kapzsisága miatt azonban rosszabb volt az első, Sen-siből Pekingbe vezető útnál. A szegény keresztényeket kényszerítették, hogy két hónapon keresztül éjjel-nappal menjenek, végre Kantonban hajóra szállva a Fülöp-szigetekre 1786-ban érkeztek meg. Alig hogy a kínai helyzet veszélyessége valamivel csökkent, négy