A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

A MAI EMBER. Ahhoz, hogy a ferences szellem életrevalóságát bebi­zonyítsuk, szükséges a mai ember szellemi képét megraj­zolnunk. Ezt persze csak röviden s csak abból a szempont­ból, vájjon a ferences szellem elterjedéséről beszélhetünk-e, mint időszerű mozgalomról. Hiszen a Világi Rend történeti elindulásánál láthattuk, hogy éppen a társadalmi bajok el­lentéteként, mint azok ellenszere indult el hódító útján hi­hetetlen gyorsasággal. 1 Csak két kérdést szeretnénk végig elmélkedni: 1. Keresztény-e a mai társadalom? 2. Az új idők emberének lelkiismerete talál-e segít­séget a ferences szellem ápolásában. * * * Az „ismerd meg önmagadat" éppoly nehéz az egyén­nek, mint a társadalomnak. Inkább a külső világot figyel­jük szívesen, mint önlelkünket. Az egyéni lélek tehát ne­hezen ismerhető meg, hosszas áldozatba, s útba kerül, míg az ember önmagát megismeri. De épp ily nehéz a koriélek vizsgálata is. A korban benne élünk s ezért csak erőfeszítés árán tudjuk megra­gadni azt, amit leikünkön keresztül a korban is megtalál­hatunk. A korlélek megmutatja, hogyan viselkedik az ember, milyen a lelki élete. Az egyes lelki életek azonos viselke­dési módja, erkölcsei, vallása, tudománya, művészete, jog­rendszere alkotja a korszellemet. Ez a mai korszellem különösen a nagy városokban ész­lelhető. Szinte teljesen hasonló a korszellem ahhoz a kö­zépkori képhez, melyet könyvünk első fejezetében meg­rajzoltunk. Jellemző a nagy ellentét a mai emberre. Ezért találunk a kereszténység igen mély és tettetés nélküli nyomaira. Nagy, igen nagy az Istent kereső lelkeknek a száma. Hitről, nagy hitről tesz tanúságot az a sok férfi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom