A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

nő is, aki élete tavaszán érintetlenül kerül az oltár elé. És ennek a mély, igazán buzgó katolikus életnek külső jele a :iagy városok hihetetlenül sok szeretetmegnyilvánulása a különféle társadalmi intézményekben. A szegénygondozás, elaggottak, öregek szeretetháza, kórházak és börtönök azok a helyek, ahol a mai korban főleg érvényesül a kereszténység hatósugara. Az a mély hatás, amelyet XIII. Leó és XI. Piusz pápa szociális körlevelei indítottak, tulaj donkép most érezteti hatását a munkások helyzetének előnyösebb és az előbbi századnál emberibb rendezésében. És mindez annak a hittételnek kisugárzása, melyet újabban a hittudósok oly mélyen kidolgoztak s legutóbb XII. Piusz pápa körlevelet is bocsátott ki róla. Ez a hittitok Krisztus titokzatos Testének tana, amely szerint mi mindnyájan egymásnak testvérei, Krisztusnak pedig tagjai vagyunk, Akiből forrásozik a hitnek minden erőforrása a szentségekben a papi Rend által. Az Egyháznak ez megadta azt a hatalmi erőt, hogy ezt letagadni nem lehet még ellenséges oldalon sem. És hol a rossz? Ez bizony sok ebben a társadalomban, de a jót még sem nyomja el. Tehát ennek a társadalomnak van még kiútja a szebb élet, az evangéliumibb élet felé s ezzel örök hivatásának is eleget tehet. A világháború, az embernek ez a nagy tragédiája s a „győző" népeknek a zsákmányt biztosító önző viselkedése, a gonosznak az emberi életben való hatalmát jóval nagyobbnak mutatta, mint addig hittük. — A múlt század embere hitt az ember nagyságában. A világháború ezt a hitet tönkretette. Ezért veszítette el minden hit fonalát: az Egyházat is a társadalmi élet. Nem volt és ma sincs a szellemi életnek kiinduló középpontja. — Az életben az ember meghasonlott önmagával: hiszen hiányzott belőle a legalább alapvonásaiban egységes ítélet arról, hogy mi is tulaj donkép az érték és mi is tulaj donkép az ember életének célja. Ezért nem tudott és nem is tud az élet sokféleségében egységesen látni. Ezért veti meg az ember az észt és teszi az ész helyébe az akaratot, az érzelmet, vagy az ösztönöket. Az újkor művelődött ugyan, de csak külsőleg, s belsőleg mind jobban és jobban lerongyolódott. És a gép kor-