Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

halálakor (1216) járt a perugiai pápai udvarban, mély megbotránkozással írja, hogy a kúriában annyit bíbelődnek a világi és mulandó dolgokkal, annyit beszélnek a királyok és országok ügyeiről s annyit hánytorgatják a pöröket és veszekedéseket, hogy miattuk alig van érkezésük lelki dolgokra gondolni.

1

3 Növelte a bajt, hogy a vázolt fejlődéssel párhuzamosan az egyházi reformtörekvések irányában is észrevehető törés támadt. Míg ugyanis a hivatalos Egyház s mindenekfölött a pápaság éppen a hierarchikus törekvések előtérbe kerülésének következményeként változatlanul a világi társadalomtól való teljes függetlenségének kivívásában látta küzdelmének legfőbb célját, addig a vallási megújhodás szellemétől megigézett tömegek egyre tudatosabban az apostoli szegénység és egyszerűség eszményéhez való visszatérés sürgetését helyezték előtérbe. Amíg azonban olyan tiszteletreméltó férfiak irányították a mozgalmat, mint Boldog d'Abrissel Róbert (t 1117), Thironi Bernát (t 1117), Sail esi Girald (+ 1120), Savigny Vitalis (t 1122), Szent Norbert (t 1134), s főleg Szent Bernát (t 1153), nem kellett tartani elfajulásától és túlzásba hajlásától.

1

4 Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. A jószándékú és szent eltökélésű reformátorok mellett egyre nagyobb számmal léptek fel veszedelmes forradalmárok, kikben nagyobb volt az elkeseredés és feneketlenebb a gyűlölet, mint az Egyházhoz való ragaszkodás. Eredetileg ők is az Egyház megreformálását és az elhomályosult krisztusi eszményeknek eredeti tisztaságába való visszahelyezését írták zászlójukra, de a visszaélések ostorozása mihamar kímélet1

3 Böhmer H.: Analekten zur Geschichte d. Franziskus v. Assisi. Tübingen

—Leipzig, 1904. 98. 1. 1

4 Walter i. m. I—II. Leipzig, 1903—1906. 18