Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A Csekonicsok - Neves családtagok
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM Gróf Csekonics Endre volt János egyetlen fiúgyermeke. A keresztségben az Endre Josef Károly János Ágoston nevet kapta, keresztanyja pedig nagymamája, egyben nagynénje, Lipthay Frigyesné, Csekonics Karolina volt. Endre gróf volt úgymond a legnagyobb Csekonics, tovább gyarapította az uradalmi vagyont, növelte a gazdaságában dolgozó nép jólétét, és igen elismert embernek számított nem csak Temes és Torontál vármegyében, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarchiában. „Csekonics Endre gróf zsombolyai s vele néhány megyei nagybirtokos akarata s parancsa volt a feltétlen irányadó nem csak a politikai, de különösen tisztújító választásokkor, személyi kérdésekben is“ (VÁRADY, 2011. 73.). Azt írják róla, hogy a vármegye irányításában nem vállalt komolyabb pozíciókat, de jogtanácsosán, Babits Józsefen keresztül, a háttérből ő mozgatta a szálakat, és lassanként megszerezte magának a korlátlan hatalmat Torontál ügyeiben (SZ. SZIGETHY, 1933. 85., 86.). Endre gróf sokoldalú ember volt: politikus, képviselő, vasútigazgató, a vadásztársaság, a biztosítótársaság és több ízben a magyarországi Vöröskereszt Egyesület elnöke is. Ez utóbbi nemes pozícióra először 1891-ben választották meg (Vasárnapi Újság, 1891. 3. sz.). A Vöröskereszt elnökséggel kapcsolatban a Vasárnapi Újság a következőket írja Csekonics Endréről: „Az egyesület első elnöke jelenleg Csekonics Endre gróf, valóságos belső titkos tanácsos, akinek családjában hagyományszerű a közügyek iránti meleg érdeklődés és a nemes jótékonyság.“ (Vasárnapi Újság, 1900. 3. sz.). Igen jelentős volt közérdekű munkássága. 1892-ben, Ferenc József magyar királlyá koronázásának 25. évfordulóján Rónay Jenő főispán többek között Csekonics Endrét is kijelölte arra, hogy a király előtt tisztelegjen. A bandérium díszmagyarban vonult fel a király előtt, Csekonics Endre lóháton, valamint részt vett a vérmezőn rendezett katonai parádén is (RÓNAY-GILICZE-MAROSVÁRY 2012, 402.). Ugyanabban az évben ő is valóságos belső titkos tanácsos lett, csakúgy mint apja (Vasárnapi Újság, 1892. 21. sz.). Érdemei elismeréséül több kitüntetést is kapott, a Magyar Királyi Szent István Rend középkeresztjét, a Vaskorona Rendelső osztályát. 1895-ben megkapta a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjét Máriaradnán a jubileum alkalmából szervezett ünnepség keretében az egyháznak tett szolgálataiért (ROOS, 2012. 152.). A Ferenc József Rend nagykeresztjét 1898-ban érdemelte ki, 1900-tól már a királyi főasztalnoki méltóságot is viselte, sőt Torontál vármegye Gazdasági Egyesületében is elnökölt. Mindezen magas beosztásoknak és tevékenységeknek köszönhetően Csekonics Endre nagy tekintélyre tett szert, és kimagasló alakja volt a történelmi Magyarországnak, vagyis az egész Ausztria-Magyarországnak. Ferenc József egyik legmegbecsültebb embereként, császárhű alattvalóként tartották számon, emellett hatalmas befolyását sokszor érvényesítette hazája, Magyarország érdekében is. A gróf 1898-ban megalapította a Csekonics család Ludovika akadémiai alapítványát (MNL FML XIII. 5. 7. d. 15.). Fia, Iván a következőképpen jellemzi apját: „Mintagazda volt a szó legszorosabb értelmében. Szerette a földet, és értett is hozzá. Sokoldalú elfoglaltsága mellett maga irányította a gazdaság ügyét. Közismert az áldozatkészsége, amellyel például a nagy szegedi árvízidején a károsultak és hajléktalanok segítségére sietett.“ A politikai életben igen fontos szerepet töltött be, számos szervezetnek vezetője és megbecsült tagja volt, azonban nem volt a szó szoros értelmében vett politikus. A politikában is, mint ahogy az életben is mindig, az egyenes, becsületes utat kereste (KORNITZER, 1940.117.). A millenniumi kiállításon bemutatásra került a Csekonics Endre uradalmán folyó gazdálkodás, ez a tény is mutatja a zsombolyai birtok magyarországi jelentőségét (MATLEKOVITS-SZTERÉNYI, 1897. 335., 380., 424.). A gróf részt vett a torontáli bandériumon, vagyis a millenniumi ünnepségek keretében szervezett nagyszabású felvonuláson 1896. június 8-án, ahol a megye nemes férfiúi, valamint parasztgazdái vonultak fel Ferenc József császár és király előtt. Csekonics Endre a menetben fogaton vett részt, míg fia, Csekonics Iván lóháton (NÉMETH, 1996. 539.). Akkoriban komoly rangot és felelősségteljes pozíciót jelentett, ha valaki a király közvetlen környezetéhez tartozott, és Csekonics Endre e környezet oszlopos tagja volt. Ezt jól szemlélteti Benczúr Gyula Millenniumi hódolat című festménye, amelyen ott látható a gróf termetes alakja is (KORNITZER, 1940. 116., 117.). Benczúrnak, a főrangú világ arcképezőjének egy másik, valószínűleg magáncélra készült portréképén is szerepel. Egy 1905-ben írt cikk szerint, Csekonics Endre igen kevés alappal ugyan de, az évben felkerült a miniszterelnök-jelölt listára (Békésmegyei Közlöny, 1905.56. sz.). 48 FAMILIA CSEKONICS | DIE FAMILIE... | A CSEKONICSOK
