Szilágyi Mária: Domeniul de la Jimbolia - Das Landgut von Hatzfeld - A Zsombolyai uradalom (Székesfehérvár, 2016)
A zsombolyai Csekonics-uradalom és annak öröksége - A zsombolyai uradalom idővonala
Szilágyi Mária - Anica Draganic DOMENIUL DE LA JIMBOLIA | DAS LANDGUT VON HATZFELD | A ZSOMBOLYAI URADALOM települést és a körülötte lévő birtokot. Az 1820-as évek végén 612 ház volt itt és közel négyezernyolcszáz lakos, akik a római katolikus vallást követték (NAGY, 1829. 396.). A Csekonics János hagyatéka közli azon településen belüli épületek névsorát, amelyek akkor a család tulajdonát képezték: 564-es számú belső kastély 49 szobával; a 153-as számú telken a felügyelő háza; 222-224-es számú magtár; 565-ös számú kertészlak; 563-as számú ménesmesteri lak; 625-ös számú kocsma; 624-es számú kancellária; 568-as számú számvevő ház hat szobával; 685-ös számú rendőri lak; 830-as számú téglaégető; 965-ös számú Csitó-kastély 55 szobával; ugyanezen a számon még két épület volt, az egyik négy, a másik három szobás (MNL FML XIII. 5.5. d. 3/1-2.). Zsombolyán, a település régi temetőjében volt a Csekonics- mauzóleum, amelyet 1805-ben emeltek (Heimatortgemeinschaft Hatzfeld). Ez a terület a közút mellett helyezkedett el, később a közvetlen közelében építették fel a vasúti indóházat. Csekonics Endre 1900. július 20-án az itt lévő kápolna és Kálvária-domb alatti családi sírhelyről felmenői hamvait az új családi mauzóleumba szállíttatta, amit a Csitó-kastély mellett építtetett. Ezután lebontották a kápolnát és a dombot, hogy a telket egy újonnan épülő iskola számára átadhassák. A gróf azonban arról tájékoztatta a püspököt, hogy a múlt emlékei tiszteletben tartására a telek szomszédságában kisebb méretben, de ugyanúgy felépiti a kápolnát és a Kálvária-dombot, a lebontott épületek anyagainak felhasználásával (TRKPL, Zsombolya). A régi temető helyén épült új kápolnát 1903. október 3-án avatták fel (PETRI, 1991. 327.). A XIX. század végén Zsombolya folyamatosan fejlődött, azt írják róla ekkor, hogy folymatosan terjeszkedik, népesedése növekszik, új házsorok jönnek létre, bővülnek az új részek, Futok és Újzsombolya, valamint egy kórház is épült a városon kívül (TRKPL, Zsombolya). Zsombolya nagyközség, járási székhely, amely közel tízezer német és magyar nemzetiségű lakost számlált a XX. század elején. A lakosság főként földműveléssel és lótenyésztéssel foglalkozott, vásárai messze földön híresek voltak, már a XVIII, század végétől. Ipara a századforduló körül igen gyorsan fejlődött, ezáltal Torontál vármegye egyik ipari központja lett (BODOR, é.n. 273.). Működött itt járásbíróság, adóhivatal, közjegyző, dohánybeváltó hivatal, pénzügyőri hivatal, útmesteri hivatal, ipartestület, megyei közkórház, számos egylet, bank, szövetkezet és gyár, amelyeknek mindegyike hozzájárult a kényelmes élet biztosításához itt, az ország peremvidékén (BOROVSZKY, 1911. Ы37., 138.). Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után rohamosan rongálódott és tűnt el annak öröksége, és ezzel együtt a Csekonics-hagyaték is. A második világháború utáni időkben a németek elvándoroltak, ami méginkább felgyorsította ezt a folyamatot, a Csekonics-nyomok ennek ellenére még mindig fellelhetők ezen a bánáti településen. fím'r ds*k»tnr« kAt(rlftY itW-ЖTiíffW*l..' »yt.Kt гъфнлн 98 DOMENIUL... I DAS LANDGUT... | A ZSOMBOLYAI...
