Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Földesurak szolgálatában lattartással és bérmunkával foglalkoztak, vagy földet béreltek. A zsellérek a földesúrnak cenzussal és gyalogrobottal tartoztak. A földesúr saját kezelésében maradt birtokrészén (allodium) majorsági gazdálkodást folytattak, amelyt részben robottal, részben bérmunkával teljesítettek. A majorságokat leginkább a legmegfelelőbb gazdasági adottságú területeken alakították ki. Az 1715. évi összeírást 1720-ban megismételték, miután gyanították, hogy az előző összeírásból adózók és adóalapul szolgáló ingatlanok maradtak ki. A tordasi adatokban is jelentős eltérés mutatkozik. Az összeírásban 18 név szerepel, közülük négy telkes jobbágy, a többiek zsellérként lettek feltüntetve. A tordasiak összesen 277 pozsonyi mérő nagyságú szántót, valamint 33 szekérnyi szénát adó rétet műveltek. A szántókat kétnyomásos rendszerben művelték, az elvetett mag négyszeresét takarították be. Az egyes jobbágyok által művelt terület nagysága is gyarapodott: közülük a legtehetősebb Dubovszki István volt, aki 26,5 pozsonyi mérő szántóföldet művelt, a Kalka János által művelt terület nagysága az 1715. évi 10 mérőről 15 mérőre emelkedett. Az összeírásból kiderül, hogy Tordason ekkor már működött a malom évi 40, a mészárszék és a féléves kocsmáltatás 28 forint haszon mellett. További megjegyzésként szerepel, hogy a réteken jó széna termett, viszont a kevés legelő nem adott elég füvet. A település erdővel nem rendelkezett, ezért a fát kénytelenek voltak máshonnan vásárolni.81 Az újonnan betelepített Tordas lakóinak beilleszkedését akadályozta a korábbi földesúr, gróf Pálffy János (1741-1751 között nádor), aki 1722-ben 14 tordasi jobbágyot elvitetett, mivel azok Pozsony vármegyei birtokairól 81 MNL OL N 79. Coscriptio Comitatus Albensis 1720. A kora újkori Magyarország első országos jellegű, terjedelmes és viszonylag megbízható összeírásai a 18-19. században; 1715-ben, 1720-ban és 1828-ban készültek. AII. József által elrendelt, az imént felsorolt összeírásoknál jóval aprólékosabbnak ígérkező 1785. évi Fejér vármegyei kimutatást (országos szinten 1784 és 1787 között hajtották végre) töredékes volta miatt nem soroljuk közéjük. Ezek természetesen nem a 19. század második felétől kialakult statisztikai szempontokat vették figyelembe, hanem elsősorban az állami adók hatékonyabb behajtását segítették. Ezzel együtt megfigyelhető bennük a 18. században elterjedt tudományágak; a közgazdaságtan és statisztika hatásai is, amelyek az államigazgatás részéről fokozottabb ismeretek megszerzését követelték meg. Ez vált azoknak az állami-uralkodói szinten megnyilvánuló gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseknek az alapjává, amelyek a 18. században a felvilágosult abszolutizmus ismérvei szerint kormányzó uralkodókat és tanácsadóikat jellemezték, s amelyek az ország históriájára, a később kialakult gazdasági és társadalmi környezetére jelentős hatással voltak. Mindamellett, hogy ezek a tabellák az ország gazdaságának és rendi társadalmának viszonylagosan valós képét tárják elénk, egyben a hely- és családtörténeti, vagyis a társadalom lokális és még annál kisebb egységeinek múltját feltáró kutatások alapja is. Az 1720. évi összeírás szerint Fejér vármegyében az összeírt 52 településen 1620 adózó családfő közül 513 egésztelkes jobbágy (coloni, sessiones integrae colonicales), 627 féltelkes házas zsellér (inquilini, inquilinariae mediae), 466 házzal nem rendelkező negyedtelkes zsellér (unius quartae), 2 fél jobbágytelken élő nemes és 12 szabados (libertini). (MNL FMLIV. 9b/2. 9. d. 2. köt. 187/1720. sz.) (szerk.) 43
