Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
FÖLDESURAK SZOLGÁLATÁBAN Tordas környéke Buda várának visszafoglalását (1686. szeptember 2.) követően szabadult fel a török uralom alól. Székesfehérvár 1688. május 15-én, 145 éves török megszállás után került császári kézre. A visszafoglalt területeket a fegyverjog (ius armorum) alapján a bécsi udvar újszerzeményinek, így kincstári birtoknak nyilvánította, és a bécsi udvari kamara fennhatósága alá vonta.56 A korábbi birtokosoknak igazolniuk kellett birtokjogukat - ami a hódoltság idején megsemmisült okiratok hiányában meglehetősen nehézkes volt -, s jószágaikat becsült értékük tíz százalékának megfizetése árán vehették újra birtokba. Ez utóbbi tétel jelentős megterhelést rótt a földbirtokosokra. A Bécsben székelő legfőbb közigazgatási szerv, az udvari kamara a felügyeletet Magyarországon közvetlenül a budai kamarai adminisztráció révén gyakorolta. Fejér vármegye területén három kamarai provizorátust hoztak létre: a megye középső része Székesfehérvár központtal, az északi rész a budai (Tordas is ide tartozott), a Duna-menti és a déli területek a dunaföldvári felügyelőség alá kerültek. Fejér vármegye újjászervezésére formailag 1692-ben került sor, s ekkortól működött a vármegye törvényhatósága, a nemesi közgyűlés is.57 56 Az udvari kamarát legfelsőbb gazdasági és pénzügyi kormányszervként I. Ferdinánd király (1526— 1564) állította fel a különböző országokból befolyó jövedelmeinek kezelésére. Mintájára budai, majd pozsonyi székhellyel 1528-ban létrehozta a Magyar Királyi Kamarát, amely az egyetlen folyamatosan működő kormányszerv volt a 16-17. századi királyi Magyarországon. A török alóli felszabadító harcok idején, 1685-ben írták össze az újra felépítendő, valamint egyes várakhoz tartozó falvakat, azok jövedelmeit. Az összeírás kiterjedt Fejér vármegye csaknem egész területére; feljegyezték a Duna melletti lakott és pusztán maradt településeket Érdtől Alapig, a Csókakő várbirtokához tartozó, majd a fehérvári körzetben található falvakat. Ekkor Fejér vármegyében 65 helységet lajstromoztak, amelyből 29 teljesen elhagyatott (puszta) volt, 26 lakott településen 569 lakott és 726 lakatlan házat, 10 faluban pedig kizárólag elnéptelenedett ingatlanokat írtak össze, összesen 416-ot. Fejér vármegye lakosságát megközelítőleg 3000-re becsüljük, az elmenekülök és elpusztultak lélekszáma - a néptelenként megjelölt házak alapján számítva - közel 6000 lehetett, (szerk.) - Nagy, 1960. 77. p. Ezt követően, 1692-től folyamatos az összeírások elkészítése; az úgynevezett „media portio számok" (a vagyon, jószág után megállapított adó [taxa, illeték, rész], amely valójában a település gazdasági erejét mutatta) összegzésekor elkülönült a portio oralis (katonatartási rész) és a portio equilis (lótartási rész). (MNL FMLIV. 9a 1. d. 1693.) A törökök kiűzését követően újjászervezendő Fejér vármegye első nemesi közgyűlését 1692. július 10-re hívták össze Székesfehérvárott (MNL FML IV. la/1.1. köt. 1-6. sz. 1-7. p. 1692. július 10.), majd az első részletes és az egész vármegyét átfogó összeírást 1696-ban hajtották végre. Ekkor 48 falut írtak össze a vármegyében, valójában 47-et, ugyanis Gyúrón ekkor jelentek meg új telepesek. A17. század végén 1459 jobbágycsaládot (833 jobbágy, 124 zsellér, 502 egyéb) jegyeztek le: a vármegye lakosságának száma közel 8000 főre tehető. (Közli: Nagy, 1960. 87. p.). (szerk.) 33
