Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
TORDAS A török kiűzése érdekében vívott, jelentős emberveszteségekkel járó háború következményeként Tordas puszta, lakatlan területté vált, elnevezése még az 1696. évben felvett összeírásban sem szerepel. A helység neve első ízben, 1697. június 6-án a Győri Káptalan előtt megkötött adásvételi szerződésben tűnik fel. Ekkor Nagy János, Marossy János és István nemesek Tordas, Kálóz és Kuldó Fejér megyei pusztákat azok minden tartozékával és haszonvételével együtt 420 rajnai forintért57 58 eladták Sajnovics Mátyás Győr vármegyei főjegyzőnek és Balogh János győri nemesnek. Az új tulajdonosok kérésére az uralkodó, I. Lipót (1657-1705) 1699. augusztus 15-én jóváhagyta az egyezséget, és elrendelte azok birtokba iktatását, valamint megszabta a beiktatás ellen való tiltakozások törvényes határnapját.59 A fent említett korábbi tulajdonosok kilétére vonatkozóan a dokumentumok nem rejtenek további információkat, s ennek megfelelően az sem ismert, hogy vajon mióta és milyen körülmények között birtokolták ezeket a pusztákat. A szerződésben szereplő ár meglehetősen mérsékeltnek számított, ami a puszták elhanyagolt állapotára utal. A birtokba iktatásra 1699. december 20-án került sor, ahol az uralkodót Miskey István Fejér vármegye alispánja, a Győri Káptalant Tarrodi György kanonok képviselte. Az eljáráson jelen voltak a szomszéd birtokosok képviselői is, a tatai harmincadhivataltól60 Tárnoky György vámtiszt, Bíró István és Szűcs István váli nemesek, a komáromi jezsuita rendház képviseletében Vál és Gyúró falvakból két-két jobbágy, Szapáry Péter tárnoki birtokost négy rác nemzetiségű jobbágy, Kurcz János Ignác budai ka57 Fejér vármegye a 17. század végén nyerte vissza önrendelkezési jogát. A régióközpont, az egykori koronázó város, Székesfehérvár 1688. május 19-én szabadult fel, ahol az igazgatási szervezet a város reorganizációját még ugyanazon esztendő júliusában megkezdte, ugyanakkor a vármegye visszaállítására csupán 1692-ben került sor. A következő esztendők tehát a vármegye „régi jogaiba és állapotába való" visszahelyezése, s az újjászervezés folyamatának időszaka. Az újjászervezendő Fejér vármegye első, a főispánt, gróf Esterházy Ferenc cseszneki birtokost beiktató nemesi közgyűlését 1692. július 10-re hívták össze Székesfehérvárott. A vármegyei közigazgatás reorganizációjának menetében ez volt az első generalis congregatio, amelyben s ahol a központi kormányzat képviselője, azaz a főispán hivatalba történő bevezetése azt jelentette, hogy a kamarai adminisztrációt felváltotta a nemesi önkormányzat, a középszintű közigazgatás vármegyei testületéi megkezdték tevékenységüket. Ezzel szemben Fejér vármegye északi része a bécsi udvari kamara magyarországi szerve, a budai kamarai adminisztráció fennhatósága alá került 1709-ig, amely gyakorlatilag katonai igazgatást jelentett. Az újszerzeményi területként (neoaquistica comissio) kezelt vármegyének 15 000 forint fegyverváltságot kellett megfizetnie. (FML IV. la/1.1. köt. 1-7. p. 1692. július 10.) (szerk.) 58 A rajnai vagy rhénus forintot eredetileg a 14. századtól Rajna-menti német választófejedelmek (Mainz, Trier, Köln és Pfalz) verették, német nyelvterületen általánosan használt fizetőeszközzé vált. Magyarországon osztrák hatásra terjedt el, a német, illetve osztrák veretű ezüstforintot nevezték így. Értéke hatvan krajcárnak felelt meg. 59 MNL OL P 590. cs. 17. Fasc. A. 1699. augusztus 15. 60 A harmincadhivatalok a királyi jövedelmek közé tartozó, a külkereskedelemre kivetett vámok (harmincad) kivetését végezték. 34
