Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István: Földesurak szolgálatában

Földesurak szolgálatában hálykor (szeptember 29.) kellett megfizetni.102 A contractus a korábbiakhoz képest kedvezőbb helyzetet teremtett a tordasiak számára, azonban az 1750- es években az életminőségük ismét romlott. Súlyos veszteségként érte az em­bereket, amikor 1752-ben összesen 56 darab szarvasmarha hullott el járvány­ban, valamint a megmaradt állatok sem voltak teljesen egészségesek.103 A bérleti szerződést idővel a földesúr felmondta, így ismét a szűk határból kel­lett megélniük. Nem minden jobbágy vállalta ezt, összesen 16-an hagyták el a települést. A helyben maradt tordasiak 1760-ban panasszal éltek a földesúr, Sajnovics (II.) Mátyás ellen a vármegyénél. Tóth István alszolgabíró vizsgá­latának eredményeként a nemesi közgyűlés Sajnovicsot új urbárium kiadá­sára kötelezte. A földbirtokos minden bizonnyal nem teljesítette a kérést, ugyanis 1762-ben ismételten panasszal éltek ellene. Ekkor felszólították, hogy mérje fel Tordas területét, majd rögzítse írásba a jobbágyok úrbéres terheit.104 Végül 1764-ben kötöttek új megállapodást. A szerződés szerint minden fél telekkel rendelkező jobbágynak annyi föl­det juttattak, hogy egyszerre 18 mérő gabonát lehessen benne elvetni. A tor- dasi rét mellé Szentlászlópusztán is kaptak, emellett mindkét helységben a nádast felesben learathatták. A szentlászlói rétek és ugarföldek az uraság marhái számára tilalmazva maradtak. Szentlászlón kukorica vetésére is kaptak földet, cserébe a falu 90 mérő alá való föld megművelésével és a ter­mény behordásával tartozott. A kocsma haszna Szent Mihálytól Szent György napig, a mészárszéké egész évben a tordasiaké lett. Ezen felül a fa­lubelieknek összesen 170 forint cenzust kellett fizetniük a földesúrnak, va­lamint évi 40 kappant, 400 tojást, karácsonyra egy borjút és húsvétra két bá­rányt tartoztak adni. A robotszolgáltatást évi 50 napban állapította meg az uraság. Sajnovics Mátyás a contractust a következő megjegyzéssel zárta: „Mellyen ha az község meg állani keván, és csendesen megalkudni, én is viszont atyai kegyességemet hozzájok minden tőlem ki telhetőkben bizonyítani fogom."105 A kedélyek azonban továbbra sem csillapodtak: a tordasi jobbágyok 1766- ban ismét panasszal éltek a vármegyénél a földesúr ellen. Sajnovics Mátyás feltehetően nem léptette életbe a megállapodást hiánytalanul, ezért felszó­lítást kapott az urbárium kiadására.106 A tordasiak nyomorát tovább növelte 102 Uo. 1744. szeptember 28. 103 Uo. 1752. április 17. 104 MNL FMLIV. la/1.1762. január 11. 105 MNL FML IV. 73. Tordas. 1764. 106 MNL FML IV. la/1.1766. január 13. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom