Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Földesurak szolgálatában marai adminisztrátor tabajdi birtokát kettő, Balogh János részét egy jobbágy képviselte.61 Másnap a helyszínen megjelent a komáromi jezsuita rendház képviseletében Fekete György jószágigazgató és Páhy János páter, Kurcz János Ignác pedig Kollonics Lipót esztergomi érsek és az udvari kamara nevében jelentette be ellentmondását, mivel mindhárom puszta töröktől visszafoglalt területre esik, tehát újszerzeménynek minősül, ezért a kamara előzetes tudta nélkül nem ruházható át senkire. Sajnovics Mátyást és Balogh Jánost, valamint a tiltakozással élők képviselőit a királyi személyes jelenlét bírósága elé idézték, hogy ott indokolják meg állításaik jogosságát. További tiltakozással élt Vásárhelyi Nagy Ferenc - aki a báró Hochburg család jószágigazgatója és ügyésze volt - a kuldói és kálozi birtokokkal kapcsolatban.62 A jezsuitáknak Gyúrón volt birtoka, de Tordasra is igényt tartottak. Emiatt már közvetlenül az adásvételi szerződés megkötése után vizsgálatot kezdeményeztek Fejér vármegyénél. A vizsgálat során a váli lakos Nagy Jánost, Tordas korábbi résztulajdonosát hallgatták ki. A vallomásból kiderül, hogy korábban a tordasi határ egy részét gyúrói jobbágyok vették bérbe, valamint a pusztát először a komáromi jezsuita rendfőnök részére ajánlották megvételre, de az - bármennyire is szerette volna a birtokában tudni - nem élt a lehetőséggel. A továbbiakban a vallomás megerősíti az adásvételi szerződésben foglaltakat.63 61 A magyarországi jezsuita rend komáromi rendháza Fejér megyében jelentős birtokokkal rendelkezett: Ágárdpuszta, Pázmánd, Sóskút, Etyek, Vál, Vereb, Sukoró, Pákozd és Gyúró is az ő kezükben összpontosult. A komáromi rendházon kívül még a rend győri kollégiumának voltak a megye területén birtokai; Perkátán és Szentágotán (ma Sárszentágota). A jezsuita rendet 1540-ben alapította a később szentté avatott baszk nemes, Loyolai Ignác a hit terjesztésére és a pápaság védelmére. A Jézustársaság a középkori szerzetesrendekhez képest aktívabb életet írt elő tagjainak, amelynek elemei: a belső fegyelmezettség, a képzettség és az áldozatkészség. A rend különféle lelkipásztori tevékenységek folytatását is céljául tűzte ki: missziós tevékenység, az ifjúság nevelése, tudományos munka. Az egyházi feladatok ellátását, a szervezettséget a rend központi irányítása tette lehetővé. E tevékenységi körök jelzik - azon túlmenően, hogy a rendnek nagy jelentősége volt a reformáció hatására meggyengült pápaság és katolikus vallás helyzetének megerősítésében -, hogy a jezsuiták meghatározó szerepet töltöttek be a műveltség terjesztésében, a kultúra arculatának alakításában a 17-18. században. A jezsuiták Magyarországon 1561-ben jelentek meg először: Nagyszombaton Oláh Miklós esztergomi érsek (1553-1568) bízta meg őket az iskola vezetésével. A16. századi megtelepedési kísérleteik csak időszakosak voltak, véglegesen 1615-ben gyökeresedtek meg - ugyancsak Nagyszombaton. Megerősödésük a jezsuita szerzetesként induló, nagyhatású esztergomi érsek, Pázmány Péter (1616-1637) nevéhez fűződik, aki 1635-ben a kollégium mellé egyetemet is alapított a felső-magyarországi városban. 1637-ben már nyolc rendházuk működött az országban. A kezdetben igen szegény komáromi jezsuiták gazdasági hátterének megalapozásához Jakusith György és gróf Althan Mihály komáromi várparancsnok adománya járult hozzá. (MNL FMLIV. A 9/g 138. d. 1. köt. 401. p. 1702. augusztus 30.; Vitek, 2009. 80-81. p.) (szerk.) 62 MNL OL E152. Fasc. 7. No. 63.1700. január 4. 63 Uo. 1697. augusztus 13. 35