Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
TORDAS fogva a tiszti főügyész a jobbágyok érdekeit védte, és gondot kellett viselnie az úrbéri tabellák és telekkönyvek elkészítésére. Tevékenysége kiterjedt a vármegye pénzkezelésére is. A nemesi vármegye intézménye 1848-ban szűnt meg. A meglehetősen feszült politikai helyzetben, miután a megváltozott viszonyok hatására a nemesi közgyűlés fő feladatát, a törvényhatóság vezetését nem láthatta el, a március végén megalakult ideiglenes választmány feladatköre a vármegyei adminisztráció irányítására pedig nem terjedt ki, szükségessé vált a vármegyei törvényhatóság átszervezése.513 Eredményeként, 1848 májusának első napján alakult meg az - 1848-1849-ben a vármegyei nemesi közgyűlés hatáskörét gyakorló - vármegyei állandó bizottmány.514 A „megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról" rendelkező 1848. évi XVI. törvénycikk a vármegyei szervezetet az „alkotmányosság védbástyájának" tekintette, ugyanakkor a feudális eredetű intézményt összhangba kívánta hozni a kivívott „közszabadsággal". A beterjesztett javaslat a vármegyerendszert népképviseleti alapra óhajtotta helyezni, s el kívánta törölni a nemesek fejenkénti szavazati jogát. Végeredményképpen a közgyűlés - figyelemmel a vármegye minden társadalmi rétegére - születési különbség nélkül egy lényegesen nagyobb számú állandó bizottmányt választott. Jog szerint ez az állandó bizottmány a főispán, távollétében az alispán elnökletével gyakorolta a vármegyei nemesi közgyűlés hatáskörét. Az ideiglenes katonai megszállást követően, 1849. május 10-én szerveződött újjá Fejér Vármegye Bizottmánya, amelynek korábbi összetétele május 16-án módosult.515 A bizottmány 1849. május 10- e után keletkezett - utókorra maradt - iratanyaga meglehetősen töredékes (a császáriak elől menekülő bizottmányi tagok magukkal vitték, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárában csupán feljegyzések, ülésjegyzőkönyvi kivonatok maradtak fent). A szabadságharc leverésével, 1849 őszén osztrák katonai „rémuralom" rendezkedett be Magyarországon, miután már az 1849. március 4-i olmützi, ún. oktrojált alkotmány megszüntette Magyarország önállóságát és - ún. „ részeivel" együtt - az osztrák birodalom tartományává nyilvánította. A szabadságharc leverésével létrejött önkényuralom ausztriai állama egy centralizált monarchikus birodalom lett, amelyben Magyarország állami önállósága megszűnt. A magyar állami szervek sem a központban, sem a 513 Erdős, 1998b 88-90. p. 514 MNL FMLIV. 102a 1. d. 1. köt. 1307/62. sz. 13. p. 1848. május 1. 515 MNL FML IV. 102a 3. d. Jegyzőkönyvek vázlatai. 1849. május 16. 252
