Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában Fertő-mocsár, azaz a Velencei-tó mellett Szabolcs nevű unokája, a Csák nemzetséget alapító Csák várat emelt. Nemzetségi monostorukat, amely már a 12. század első felében létezett, a Fejér és Komárom vármegyék határán levő Szentkereszten alapították. Itt kellett léteznie a Csákok ősi-nemzetségi birtokainak is. A krónikák híradásainak ismeretében szállásterüle- tük az Árpád-kortól kezdve Fejér vármegye. A névtelen krónikás az 1200 körüli időkből ismert birtoklásnak megfelelően a Vértest tartotta első szerzeményüknek. A törzs két legősibb - az elődök nevét fenntartó - szállásbirtoka; Csákvár és Szabolcs határolták Fehérvárt, a Csák-uradalom határa jelentette egyben a vármegye peremét is. Az uralkodó Árpád-dinasztia kihaltáig (1301) közel félszáz lakott helyet birtokolt a Csák família, s ők emeltették Csókakő várát is a 13. század második felében. A11. század közepétől a vármegye területén, a Sárvíz mellett megjelentek a besenyők települései. A besenyők Fejér vármegyei szállásterületeinek kialakulása előtt mindenképpen utalnunk kell Szent István királynak fiához, Imre herceghez írt intelmeire, különösen annak 6. fejezetére, amelyben egyértelművé teszi: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogvamegparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratban gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak",m Ha Imre herceg a korai, 1031-ben bekövetkezett halála miatt az atyai intelmeket nem is valósíthatta meg, Szent István akaratát az őt követő jelentős uralkodók „hajtották végre". Ennek legszembetűnőbb példája Fejér vármegyében a besenyők, majd a kunok befogadása, megtelepedése. A belső- és közép-ázsiai eredetű kipcsak-török nyelvű lovas nomád népek köréből származó besenyők (beceneg, bissenus) több évszázados vándorlás után, kontinensnyi területet bejárva jutottak el a Sárvíz partjáig. Ennek lehetőségét a besenyő-magyar kapcsolatok javulása teremtette meg: közös kalandozó hadjárat Bizánc ellen, majd Taksony fejedelem (955-972) besenyő hercegnővel kötött házassága. A besenyők Árpád-házi királyaink könnyűlovasságának egyik legütőképesebb részét alkották, egészen a kunok 13. századi megjelenéséig. A11. század közepétől a történeti Magyarország területén közel 150 település kötődik a besenyőkhöz. A besenyő töredékek egyik legnagyobb és legjelentősebb csoportja a Sárvíz mentén, közel 700 négyzetkilométernyi területen alakult ki a Sárvíz mindkét partján: Fejér vármegyében Abától délre: Hatvan, Zedreg, Szered (Szentmárton), Egres, 494 494 Szent István. 237
