Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Tördas Cece, Tinód, Szentmiklós, Gerény, Ság, Tölgye, Őrs, Alap, Káld, Hard, Szentá- gota, Töbörzsök, Hódos, Fáncs, Bacs stb. A Sárvízmenti besenyők kiváltságos helyzetben voltak, a mindenkori uralkodó udvari népei közé tartoztak. Ispánjuk (a comes) a közjogi és katonai hatalom letéteményese volt, közvetlenül a nádornak volt alárendelve. Fejér vármegye területe nem tartozott a kunok eredeti szállásai közé. A Duna-Tisza közéről, a mai Szabadszállás, Fülöpszállás és Kunszent- miklós környékéről települtek a vármegye déli, a Sárvíztől nyugatra eső vidékére. Megjelenésük 1399-től adatolható, betelepedésük tehát a 14. század második felére tehető. Hantos központtal megalakították a Hantos-széki kapitányságot, az első kapitány 1406-ban Gál. A Hantos-széki kunok kapitányuk alatt önállóságot élveztek a feudális magyar államon belül. Szállásterületeik: Újszállás (Mezőfalva), Jakabszállás (Sárosd), Hantos, Nagylók, Csobak, Ivánkatelke, Pálszállás, Bajdamérszál- lás, Perkáta és térsége, Kajtorszállás, Gyolcspálszállás, illetve Pálszállás, Szentpéterszállás, Karácsonyszállás, Előszállás. A Hantos-székhez tartozó kun szállások felett a mohácsi csatavesztést követően, 1526 és 1543 között „lealkonyult a Nap". Ugyanez mondható el Fejér vármegyéről is, 1543. szeptember 3-án a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, s hatalmukat kiterjesztették a Szent István király alapította Fejér vármegyére is.495 495 Erdős, 2009.12-15. p. 238 FEJÉR VÁRMEGYE TÉRKÉPE, 1798 (MNL FML XV. 1/4b/XXII)