Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Czetz Balázs: Két "világégés" között
Két „világégés" között árokparton is megélt. Tordason a kecskéket a sertésekkel együtt legeltették, igen népszerű volt a szarvnélküli fajta. A település lakói a jószágot a közös legelőn tartották. A közös legelő használatát - különösen, ha olyan kicsi és gyenge minőségű volt, mint Tordason - minden településen szabályozták. Tordas község első legeltetési szabályrendelete már 1898-ból ismert. A Tordasi Birokosság Legeltetési Társulata 1932. február 13-án alakult, kilenc katasztrális hold és 1135 négyszögöl legelőterülettel. A viszonylag kicsi és nem jó adottságokkal bíró legelő a százas telekkönyvi betétben felvett 1119/1-14 helyrajzi számú területen feküdt egy agyagos, vízmosásos domboldalon. Az alakuló közgyűlésen rögzíttet- ték, hogy a társulat a „legelőteret kifutónak használja és az állatállomány évente kihajtható létszámát nem korlátozza", tekintve, hogy a legelő kicsi és a társulati jószág állomány eltartására nem alkalmas. A társulat 79 taggal létesült. Egy „legelőilletőség" 1/256 rész volt, ami 61 négyszögölnek felelt meg. A társaság mindegyik tagja, aki ekkora részt birtokolt egy szavazati jogot kapott, ennek többszöröse értelemszerűen több szavazati jogot jelentett. A legalább egy legelőilletőségi részt birtoklók jogosulttá váltak egy „számos állat” legeltetésére. Tordason Bradák Jánosné 19/256-od résszel birtokolta a legtöbb szavazatijogot, az alapszabályt Kiss István és Göncz József bizalmiak hitelesítették. A társaság egy pásztort foglalkoztatott, rendelkezett két tenyészbikával és két tenyészkannal és egy bakkecskével is. A társulat tulajdonában volt egy pásztorház két szobával, konyhával és két istállóval. A legelőrendtartás szabályozta a legelő használatát. Ez alapján mindenki csak saját jószágát hajthatta ki legelni, amit minden év április 15-ig be kellett jelenteni. Mészárosok és hentesek, illetve azok, akik kifejezetten hízó állatot tartottak „üzérkedés céljából", a közös legelőt nem használhatták.265 A település 1932 júniusában 400 pengő államsegélyben részesült, amelyből a „gazdaközösség segélyezésére" egy darab tenyészbikát szereztek be.266 A főváros felvevőpiacának közelsége miatt sokan tartottak baromfit is, amelyet a martonvásári, váli, tabajdi, baracskai, sóskúti, érdi, bicskei piacokon értékesítettek. A településnek saját vására nem volt, de a gazdák nagy örömmel látogatták a környékbelieket és értékesítették a feleslegüket. Itt nyílt lehetőségük a szükségleteik kielégítésére is. Attól függetlenül, hogy a tordasiakban nagy volt a vásározási kedv, kupecek nem éltek a faluban. 265 MNL FMLIX. 521. 266 MNL FML IV. 427. 115
