Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Dakó Péter: Dunaújváros árnyékában
DUNAÚJVÁROS ÁRNYÉKÁBAN Az 1950-es évek elején a kommunista diktatúra évei súlyos megpróbáltatásokkal jártak együtt. A szovjet mintájú alkotmány a dolgozó nép hatalmát hirdette, de lényegében az MDP politikájának megvalósítása volt a cél. A szocialista jelzővel fémjelzett elvek és a valóság között áthidalhatatlan ellentétek lapultak. Az Országos Nemzeti Bizottság 1949. január 31-én kimondta feloszlását, beszüntette tevékenységét, hogy a proletárdiktatúra új típusú párt- és társadalmi szövetségének, a népfrontnak adja át a helyét. A Magyar Függetlenségi Népfront február elsején alakult meg az MDP, a „megtisztított” kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a tömegszervezetek részvételével. A tömegek irányított mozgósítását, a béke megvédését és a szocializmus építésének megindítását tűzte zászlajára, de feladatát jobbára kampányszerűen, csak a választások idején töltötte be. Az 1949. évi IX. törvénycikk alapján megtartott népfrontválasztások során a függetlenségi népfront és az ebbe tömörített erők közös lajstrommal indultak. A változások nem jogi síkon, hanem a választások politikai tartalmában következtek be. Döntő változáson ment keresztül a közigazgatás is, amikor megszűntek a képviselő-testületek, s a helyi önkormányzatok szerepét és feladatkörét a községi tanácsok vették át. A községi tanács tagjainak megválasztására 1950. október 22-én került sor országosan, így Kisapostagon is. Az akkor megválasztott tanácstagokról nincs adat, a legkorábbi fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyv (1953) tanúsága szerint Tóth Andrásné elnök, Kovács János elnökhelyettes,1 illetve 28 tanácstag és 16 póttag alkotta a községi tanácsot. Társadalmi összetétele szerint a tanácstagok közül kettő ipari munkás (Mérei József, Szuhánszki Ferenc), kilenc agrárproletár (Reizer Mihály, Váczi Ilona, Farkas Erzsébet (későbbi Fabó Jánosné), Berégyi Mária, Paksi János, Várni Pétemé, Tóth János, Reizer Lajos, Mestyán János), kettő középparaszt (Damai Ferenc, ifjú Nagy Imre). Továbbá kilenc kisparaszt (Kiss Lajos, Varga Imre, Váczi Sándor, Kiss József, Németh István, Reizer József, Szabó Lajos, Kéri Mihály, Kollár Imre), egy értelmiségi (ifjú Fehérvári János) öt női tag (Hegedűs Istvánná, Szabó Lajosné, Csikós Lajosné, idősebb Reizer Józsefné, ifjabb Reizer Józsefné), akiket nem soroltak egyik kategóriába sem. A póttagok közül hét volt kisparaszt (Mónus Imre, Medveczki Imre, Juhász István, Szabados Imre, Reizer József, Kádár Lajosné, Varga Gyuláné), három középparaszt (Szabados Pál, Szabados Gyuláné, Varga Imréné), három agrárproletár (Csikós Sándor, 123
