Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között

Kjsapostag a két háború között

Az első paragrafus alapján kapunk képet a település méreteiről, ekkor Kis- apostagon már 778 lakos (az 1920-as népszámlálás még csak 702 főről számolt be) és 167 ház volt, a település pedig kültelekkel együtt 1687 katasztrális holdon terült el.

A szabályrendelet határozta meg a községi képviselő-testület összetételét is. A községi törvény10 32. paragrafusa kimondta, hogy a képviselők száma nagyközség esetén húsznál kevesebb és negyvennél több nem lehetett. Ennek szellemében a kisapostagi testület létszámát húsz főben állapították meg. A törvény 32. paragrafusa rendelkezett a testület összetételéről is: „A képviselő-testület felerészben a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakos vagy nagykorú birtokosból, illetőleg a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nők s jogi személyek meghatalmazottjaiból, kiskorúak gyámjaiból és gondnokság alatt állók gondnokaiból has[s\on, felerészben pedig a választó közönség választottaiból és azokon kívül még az állásuknál fogva szavazati joggal bíró elöljárósági tagokból áll. ” így tehát tíz főt a legtöbb adót befizető kisapostagi lakosok delegáltak a testületbe, tíz fő pedig választás alapján gyakorolta jogait. A testület tagjává vált hivatalból, a bíró (a település elöljárója), a törvénybíró, az esküdtek (négy fő), a jegyző, a pénztámok, a közgyám, és a körorvos. A testületi ülések számát évi kettőben határozták meg, egyet áprilisban és egyet szeptemberben tartottak. A rendes közgyűlések menetét, a tanácskozási rendet, a határozathozatal szabályait, sőt a hozzászólóktól elvárt magatartásformákat is rögzítették.

A szabályrendelet értelmében a képviselő-testület intézkedési jogköre kiterjedt a szabályrendeletek megalkotására, a költségelőirányzat megállapítására, a községi törzsvagyon kezelésére, a település nevében és érdekében peres eljárások kezdeményezésére, a pótadó kivetésére, községi közmunka szervezésére. A képviselő-testületnek kötelessége volt a „helyi viszonyokhoz képest a szegények ellátásáról való gondoskodás ” is. A testület döntött a „ községbe való felvételt” kérők esetében, azaz a letelepedési engedélyek elbírálása során. Meghatározták a telepítési díjat is, amely öt főnél kisebb család után ötven korona, ötfős család esetén száz korona, afölött pedig kétszáz korona volt. Az így befolyt pénz a szegényalapot gazdagította. Ezen túlmenően a jegyző, a kezelőszemélyzet, a körorvos, a szülésznő, a „községi elöljárók, a segéd és szolgaszemélyzet” megválasztása és javadalmazásának megállapítása is a testület hatásköre volt csakúgy, mint a közmüvek és építkezések felügyelete. A községi elöljáróságot részint a képviselő-testület, részint a községi választók által létrehozott tisztújító szék választotta. A bíró, a törvénybíró, az esküdtek, a pénztámok, a közgyám három évig töltötték be pozíciójukat. A jegyzőt a tisztújító szék elnökének jelölése után általános szótöbbséggel „élethossziglan” választották, itt meg kell azonban jegyezni, hogy erre a beosztásra pályázat útján lehetett jelentkezni. A kisbírót a bíró

75