Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története A határ kijelölését és a földek felmérését követően még 1870-ben elkészítették Kisapostag első telekkönyvét. A telekkönyvezés előfeltétele volt a tagosítás végrehajtása, amire még 1866-ban sor került. Ekkor a gazdák tulajdonában álló szétszórtan álló birtokrészeket egy vagy két tagba összevonták, mérnök által újra kimérték, ügyelve arra, hogy a tagosított földek ugyanolyan minőségűek legyenek, mint a korábbiak. A tagosítás eredményeképp gazdaságosabban művelhették földjeiket, mivel azokat könnyebben megközelíthették, mint korábban. A telekkönyvben rögzített birtokosok közül még mindenkit dunaegyházai lakosként tüntettek fel. A Belteleken kívül a következő dűlőneveket említik meg: Lencsés, Duna-parti Hosszúvölgyi, Pentelei és Kenderesi.16 Az 1871. évi XVIII. törvénycikk rendelkezett a községek jogállásáról. A törvény kétféle községet különböztetett meg: kis- és nagyközség, minden területnek tartoznia kellett valamelyik településhez. A besorolás úgy történt, hogy az adott település a törvény által ráruházott feladatokat annak korlátozott anyagi lehetőségei miatt képes volt-e egyedül ellátni, vagy kénytelen más községgel szövetkezni és körjegyzőséget alkotni. A hivatkozott törvény rendelkezik a kisközségek elöljáróságának összetételéről is, e szerint az a következő tagokból állt: bíróból és helyetteséből (másod vagy törvénybíró), körjegyző és legalább két tanácsbeli (esküdt). Az elöljáróságot a község választójoggal rendelkező lakosai három évre választották meg. Választójoggal rendelkezett minden 20. életévét betöltő helyi lakos, aki saját jövedelme után a községben legalább két éve adót fizetett. A körjegyzőt a körjegyzőség székhelyének képviselő-testülete határozatlan időre választotta. Kisapostag 1870. évi határleírásának, utolsó oldala (részlet) 52
