Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Bödő István: Egy település újjászületése

Egy település újjászületése

Szőlőprés az 1 860-as évekből

A legjobb minősítésű legelők a Duna-parti VI. dűlőben terültek el, azonban az első osztályú kaszálók fűmennyiségének csak alig több mint a felét adták. A második osztályba sorolt legelők árvíznek kitett helyen feküdtek, itt a füvek silányabbak, csak csapadékos évben adtak „ csekély táplálékot ”.13 (Kisapostag 1870. évi osztályozási jegyzőkönyvét lásd a Függelék II-ben.)

Az 1870. év alapján elkészített földtermési táblázat a művelési ágakról, azok nagyságáról és a terményekről ad tájékoztatást. Kiegészíti az osztályba sorolási jegyzőkönyvben szereplő leírást. A kisapostagi határ összesen 1680 alsó-ausztriai holdat tett ki, ami nagyjából megfelelt a ma már hivatalosan nem használt kataszt- rális holdnak (1600 négyszögöl). Ahatár közel kétharmadát a szántóföldek alkották (987 hold), amiből első osztályú szántó 201 holdon feküdt. Az osztályozás során leírtakkal ellentétben szántóföldek esetében mindkét osztályban háromnyomásos gazdálkodást folytattak, az első évben búzát és rozst, a másodikban árpát, zabot és kukoricát, míg a harmadikat jobbára ugaron hagyták, illetve egy részére zabos bükkönyt vetettek. Feltűnő, hogy az 1869. évi gazdasági statisztikával szemben a burgonyatermésre nincs utalás. A rétek és legelők összterülete nem haladta meg a háromszáz holdat.14

Egy évtized múlva a művelési ágakban szembetűnő változás állt be. 1880-ban Kisapostag összterülete 1672 katasztrális holdat tett ki, a legjelentősebb művelési ágat továbbra is a szántóföldek alkották. Az 1871. évi adatokhoz képest jelentősen megnőtt a területe (1255 katasztrális hold), a növekedés főként a rétek és legelők rovására történt, ugyanis ezek területe 135 holdra apadt.15

51