Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kisapostag története Az egyre gyarapodó település első határleírását 1870-ben készítették el, amelyre azért volt szükség, mert adóügyileg az 1870. június 25-ére keltezett 23 844. számú pénzügyminisztériumi rendelet a települést leválasztotta Dunapentele mezővárosról. A dokumentumban Kisapostagot adóközségként említik, ami annyit jelentett, hogy az adózás szempontjából a helység függetlenedett, de ez nem jelentette a közigazgatási önállóságot. A határjárás során megjelentek a szomszédos települések vezetői is, mivel a hozzájárulásukkal lehetett érvényesnek tekinteni a felmérők által megállapított határt. Dunapentele mezővárost és Baracs községet a bíró, a Duna bal partján fekvő Apostagot a bíró és a jegyző mellett két elöljárósági tag képviselte. Dunaegyháza nem volt határos Kisapostaggal, ennek ellenére hat községi választmányi tag - név szerint: Vida János, Miskovits Mihály, Szabados János, Szurma Mátyás, Závodi János és Varga Márton - a helyszínen képviselte a kisapostagi földtulajdonosokat, a dokumentumra Dunaegyháza község hivatalos pecsétjét nyomták rá." A határjárás során lépésenként körüljárták Kisapostagot, részletesen leírták az adóközséget a szomszédos helységektől elválasztó határköveket és dombokat, jellegzetes fákat, árkokat, illetve a könnyebb beazonosítás miatt név szerint említik a szomszédos földbirtokosok uradalmaival közös határszakaszok kezdő- és végpontjait. (Kisapostag 1870. évi határleírását lásd a Függelék I-ben.) A határjárást követően elkészítették Kisapostag osztályba sorolási jegyzőkönyvét. Ekkor már csupán a dunaegyházai esküdtek és választmányi tagok jelentek meg az eseményen a bíró és a jegyző vezetésével. Az osztályozás során a kisapostagi szántóföldeket, réteket és legelőket két osztályba sorolták. Az első osztályba sorolt szántóföldeket homokkal kevert fekete, termékeny agyag alkotta. Fekvésüket tekintve a Beltelekhez legközelebb eső „emelkedett róna ”, nagy részük a Kenderesi-dülőben található. Trágyázás melletti folyamatos művelés esetén jó években kielégítő termést hozott. Ezeken a földeken gabonaféléket, kukoricát és burgonyát termeltek. A második osztályba sorolt földek annyiban különböztek az elsőtől, hogy a kevesebb kötöttségű föld több homokkal keveredett barna agyagból állt, az alsó rétegét sárga agyag alkotta. Ezeket a területeket háromnyomásos gazdálkodás keretében művelték, vagyis a szántóföldeket három vetőre osztották: az elsőben őszi búzát és kétszerest,12 a másodikban tavaszi búzát és zabot vetettek, míg a harmadikat ugaron hagyták. A másodosztályú földek termőértéke egyharmaddal kevesebb volt, mint az elsőé, ugyanis ezek a földek dombosabb helyen feküdtek. A rétek közül az első osztályúakat általában egyszer, kivételes években kétszer kaszálták. A mély rétegű agyagos talajon fekvő lapály „szelíd jó füvet” adott. Ezzel szemben a második osztályba sorolt rétek rosszabb és „soványabb természetű füvet ” termettek. 50
