Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai Kisapostag első írásos említésének meghatározását megnehezíti, hogy a középkori források azonos néven nevezték a Duna túlsó partján fekvő településsel. A két Apostag között valamilyen kapcsolatnak kellett lennie, ennek oka azonban a múlt homályába vész. Feltételezhetően egykor apostagi telepesek népesíthették be a mai Kisapostagot, ami megmagyarázná az azonos névadást. Bizonyosan a mai Kisapostagra vonatkozik egy 1469-ben keletkezett dokumentum, amely szerint a pentelei plébános szedte be az almási és apostagi tizedet a veszprémi püspök számára, amiből arra következtethetünk, hogy Apostag Pen- tele filiája volt.6 Fejér vármegye területe a középkorban Duna-Tisza közén fekvő területeket is magába foglalt, lehúzódott egészen a Kalocsa alatt található Fajszig, azonban nem valószínű, hogy a pentelei plébánosnak a folyó túlsó partjáról kellett tizedet gyűjtenie. További érv, hogy a bal parti Apostag a váci püspök joghatósága alá tartozott, így ott a veszprémi püspök nem szedhetett dézsmát. A korábban keletkezett utalásokat a kutatók általában a mai Apostagra vonatkoztatták. Felvetődik a kérdés, hogy az okiratok alapján egyértelműen meg lehet-e határozni a helyet? Ennek eldöntésére meg kell vizsgálni az Apostag névre utaló forrásokat. Apostag első említése Apostog néven - a Tolvaj településsel kapcsolatban már említett oklevélben - 1217-ben történt. Az okirat a mai Apostagra utal, ugyanis Tolvaj helymeghatározásánál az apostagi rév kifejezést használják. Amennyiben a mai Kisapostag helyén ekkor már létezett volna település, akkor nem a révre hivatkoztak volna, hanem a falura. A dunai átkelőhely megléte feltétlenül a két part közötti kapcsolatra utal, feltehetőleg kereskedelmi út vezetett erre, aminek emlékét a kisapostagi helynévanyagban fennmaradt Sóhordó út elnevezés őrizte meg. A kalocsai érsek 1318-ban Apostagra hirdetett meg zsinatot. A tanácskozásra azért volt szükség, hogy a közelgő országgyűlésen a királlyal szembeni egységes álláspontot megtárgyalják. Károly Róbert (1308-1342), aki a pápa és az egyház támogatásával került a magyar trónra, későbbi politikájában szembe helyezkedett a főpapsággal és befolyásának csökkentésére törekedett. A király a megüresedő egyházi tisztségeket saját híveinek és rokonainak juttatta, vagy átmenetileg be sem töltette, így azok jövedelmei a kincstárt illették. Az egyházi birtokok jobbágyaitól is beszedette az állami adót, a bizonytalan eredetű földterületeket visszavette a korona részére. Ilyen előzmények után a főpapság Károly Róbertét az egyház kiváltságainak megsértésével vádolta és szervezkedésbe kezdett. A kalocsai érsek a főpapokat a következő szavakkal hívta a zsinatra: „László testvér kalocsai érsek, királyi udvari kancellár közli Benedek testvér erdélyi püspökkel, hogy László pécsi és Iwanka váradi püspök, akik a kalocsai érsek és az összes püspök követei, s a kalocsai egyházban tartott kongregáción jelen voltak, a királytól visszatértek, s a királlyal az alábbi 2, itt átírt oklevélben foglalt rendelkezést alkottatták meg. A kalocsai érsek ezen okleveleket Benedek püspökkel 21
