Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István, Czetz Balázs, Dakó Péter: Kisapostag, a „hídfalu”
Kisapostag története A Mozsolics Amália elméletét Bóna István annyiból egészítette ki, hogy a harang alakú edények népe mellett kialakulásában keleti elemek is szerepet játszhattak. Torma István szerint viszont ezek az összetevők nem gyakoroltak olyan hatást, mint a zóki kultúra makói csoportja. Mindkét műveltségre a kisméretű telepek jellemzőek, azok kialakításánál nem törekedtek a természetes védelemre.19 A kisapostagi kultúra egyik jellegzetessége a tekercselt pálcikás mészbetéttel díszített edények, amelynek elkészítésében új eljárást honosítottak meg. A mész- betét ágyát tekercselt pálcikával készítették el. A nagyrévi kerámiákhoz képest a kisapostagiak formakincse szegényesnek tűnik, azonban a fazekasok figyelemreméltó technikai tudással rendelkeztek, némely edények falvastagsága nem éri el a két millimétert. Az urnák formavilágára jellemző a tölcsérszerűen kiképzett nyak, ovális alakú has, amelyen általában két fül található. Az edények alsó részén gyakran látható függőlegesen és vízszintesen bekarcolt vonalakat. A nyaki részen a díszítés párhuzamos függőleges vonalakból áll, amelyek között gyakran figyelhetőek meg zegzugos vonalak. A fazekasság mellett ez a népesség kifinomult fémművességgel is rendelkezett, különösen a visszahajlított szélű bronztárgyak figyelemre méltóak. A kisapostagi kultúra népe a halottait kivétel nélkül elhamvasztotta, majd azok hamvait urnába helyezte. A bronzkor egyéb dunántúli népeire a szórt hamvas és a zsugorított csontvázas temetkezés is jellemző volt.20 A Petőfi út vége az óvodával és a volt evangélikus, „alsó” iskolával 12
