Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

községet, hogy építsenek templomot a római katolikusok számára, ellenkező esetben a meglévőt veszik el. A másik protestáns felekezet sanyarú helyzetét bizonyítja, hogy ebben az időben a kilenc családnyi evangélikushoz „lopva a palotai lelkész szokott járni". Az általunk ismert első forrás, amely önálló református tanítómesterre utal, az 1747. évi uradalmi összeírás, amely szerint Komáromi György állítólag „igen rest, tanulás helyett a gyermekeket kertjében dolgoztatja". Javadalmazása 31 forintot és 52 krajcárt tett ki. A templom római katolikus kezelésbe való visszavétele 1748. november 20án történt meg, ekkor az alábbiak kerültek bejegyzésre az anyakönyvbe: „el vétetett tőlünk a kő templom és a nádbul csinált oratóriumban [imaház] kereszteltem ezeket". Hochburg Katalin grófnő megbízásából Pundor József esperes, Gyomoréi Ferenc csákvári, Baróthy György bicskei, Sütő András iszkaszentgyörgyi plébánosok, valamint két bodajki kapucinus szerzetes a földbirtokos „Csurgó nevü jószágában az Istennek házát magha hajdani örökségére hazahozta", amelyhez a bodajki római katolikus hívek is segítségül érkeztek. Egykorú leírás szerint: „Körülvették a templomot, s annak békességes átadására felszólították a reformátusokat oly formán, hogy két óráig a templomban levő ingóságaikat kihordhatják. Az összes lakosság hozzálátván e munkához, az engedett két óra le sem telt, már mindent elszállítottak belőle, sőt a templom boltozatját is bontani kezdték már, s talán az egészet széjjel szedik e két óra alatt, ha a rontástól őket el nem tiltják, csak az ingóságok elvitele engedtetvén meg nekik." E nap emlékezetére tartják azóta is a Katalin-napi búcsút. Minden bizonnyal a templom harangjait is ekkor szerelték le, amelyek közül a „kisebbik harang vétetett az eklézsia költségén 1709-ben". A templomot öt nappal később, Szent Katalin ünnepén (november 25.) szentelte fel az esperes. Az elvett templom helyett - az új építésére beadott református folyamodványra válaszolva - a grófnő a kőtemplomtól délre, közel ötszáz lépésnyire (egy lépés közel 75 centiméter) templomépítésre alkalmas telket jelölt ki, s biztosította református jobbágyainak a szabad vallásgyakorlatot. Megengedte, hogy új, azonban csupán fából és sövényből épített templomot emelhessenek, prédikátort és iskolamestert tartsanak. Hochburg Mária Anna 1748. december 14-én kelt kiváltságlevelében ugyanakkor kikötötte: „az kimérettetés szerint, sem nem kisebbet, sem nem nagyobbat épétteny [építeni] szabadságot hadtam és megengedtem". A rákövetkező esztendő pünkösdjén már az új, nádfedelű templomban tarthatták az istentiszteletet. Az Isten háza azonban kicsinynek bizonyult, s 1754-ben új karral bővítették, helyet adva ezzel a templomot nem építhető bodajki, móri és magyaralmási helvéteknek is. A parókia építése 1750-re, az iskolaházé 1757-ben fejeződött be. A csurgói protestánsok 1760 augusztusában romos állapotú haranglábjuk helyett új építésére kérték a vármegyei nemesi közgyűlés hozzájárulását. A közgyűlés az illetékes szolgabírót jelölte ki, hogy az ilyenkor szokásos helyszíni