Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

A református templom vizsgálatot követően tegye meg észrevételeit. Az általános gyakorlat szerint a korrábbihoz hasonló anyagból és méretben építhették újjá. A falu közel ezer fős lélekszámából ekkor csaknem hetven százalékot tett ki a protestáns népesség. Az újkori történelemben a XVIII. század alkonyán a II. József által kibocsátott türelmi rendelet (1781) biztosította első ízben a protestánsok lelkiismereti szabadságát. Eredményeként - ha legalább száz család kérte, s a költségek az állami adóalapot nem terhelték - a helytartótanács a birtokos hozzájárulása nélkül is engedélyezhette templom építését és felújítását. Ugyan utcára nem nyílhatott, tornyot és harangot nem kaphatott, de a protestánsok - földesuruk álláspontjától függetlenül - prédikátort és iskolamestert tarthattak. Vallásgyakorlatuk nem függött többé a birtokos beleegyezésétől, egyúttal templom építéséhez telket is biztosítania kellett. A római katolikus püspök nem ellenőrizhette a protestáns egyházak működését. A reform hatására „1789. esztendőben - közadakozásból - építette a csurgói reformata eklézsia új kőtemplomát s zöld festékű tornyát; pünkösd havában 14. napján tétetett le a fundamentumkő, advent 3. vasárnapján elkezdődött benne a közönséges isteni tisztelet...mely alkalommal kocsi Horváth Sámuel 1772-től 1784-ig csurgói, de ekkor már veszprémi lelkész és esperes - és a helybeli prédikátor, Balog Tamás végezték a szolgálatot". Az új templomba a három mázsa és tizennyolc fontos új harangot Joseph Brunner öntötte. Forrásainkból úgy tűnik, a korszak egyébként is a gyarapodás időszaka. 1780-ban új, nádfedelű iskolaépületet és tanítói lakást