Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

tájékoztatást igazolja 1770-ből a helytartótanács összeírása. E szerint Erdőss János református nevelő a téli időszakban negyven diákot oktatott írásra és olvasásra, javadalmazása tizenhárom forintot, tizennégy mérő búzát, s tanítványonként negyed mérő zabot tett ki. A római katolikus Morvay Miklós közel húsz tanítvánnyal, tíz forint és 26 mérő búza juttatással rendelkezett. A falu lélekszáma 1776-ban 926 fő. A település népességének átalakulására, további rétegződésére a legmegbízhatóbb adatokat az első, a magyar korona minden országára kiterjedő népszámlálás nyújt, amelyet II. József (1780-1790) rendelete alapján hajtottak végre 1784 és 1787 között. Jelentőségét sokoldalúsága mellett az is kiemeli, hogy számba vette a népesség valamennyi rétegét. Csurgón 1785-ben 173 lakóházban 222 keresztény és egy négy lelkes zsidó famíliát jegyeztek fel. Vályi András helységnévtára is igazolja 1796-ban, hogy magyar falu, római katolikus és református lakossággal. A II. József-kori összeírás végrehajtásakor az 1110 fős tényleges népességből a nők lélekszáma 537, továbbá 55 nemes, egy pedig a „papi rendből való". Mellettük tizenkét polgárt és mesterembert, viszont tisztviselőket és hivatalnokokat nem vettek számba. Az úrbéres társadalom tekintetében az összeíró 94 földművest, 132 házi és „kerti" zsellért, valamint „a Birodalomnak egyéb szükségeire" 28 személyt sorolt be. Csurgó szántó vetői 1799-től már - a báró Perényi Imre által - kimért úrbéres rétföldeken is gazdálkodhattak. A helyieken túl Csurgón húsz hazai és egy ausztriai idegen tartózkodott. Az 51 lelkes Igarpuszta kilenc házában ekkor kilenc keresztény családot vettek fel, a zsellértársadalom száma tizenhárom, a távollévőké kettő, az idegeneké pedig három fő. Korabeli értelmezés szerint az egyházi személyek rovata valamennyi vallásfelekezet papjainak számát rejtette (esetünkben a református prédikátort), s korra való tekintet nélkül jegyezték fel a nemes családok valamennyi férfi tagját is. Az a körülmény, hogy sem „király szolgálatában lévő nemes férfiak" (tisztviselők) illetve honoratiorok (értelmiség, hivatalnok) nem voltak ekkor még, mutatja, hogy orvosokat, ügyvédeket vagy éppen uradalmi tiszteket is úgy kellett betelepíteni a faluba. A polgár és mesterember kategóriájába egyaránt beletartozott a háztulajdonnal bíró családfő, iparos, kereskedő és a falusi kézműves is. A polgár megjelölés voltaképpen sem jogállást, sem foglalkozást nem jelölt, értelmezhetősége bizonytalan. A földművesek rovatába kerültek természetesen a telkes jobbágyok, ahol az úrbéres telekállomány kategóriái szerint a használt földterület döntötte el a jobbágy vagy zsellér jogállását. A negyed teleknél kisebb földterületen gazdálkodó paraszt már zsellérnek minősült. A házi és kerti zsellérek csoportjába az alapértelmezésen túl beletartoztak az uradalmi szolgák, szolgálók és tisztek is. Ugyancsak ide sorolták a testi hibákban szenvedőket, valamint a papok, tisztviselők gyermekeit egyaránt. Az egyéb kategóriába azok a 18-40 év közötti „termetre is megfelelő