Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

férfiak" kerültek, akiket egyértelműen nem határoztak meg az előzőekben, következésképpen a nőtlen szolgák, mesterlegények, inasok és napszámosok. Véleményünk szerint a mesteremberek kivételével ide sorolták a kézművest, tanoncot és iparoslegényt is. Összehasonlításképpen, az 1774-1775. évi adóösszeírás 114 lakóházban összesen 93 telkes jobbágyot, 19 házas és hét más házánál lakó zsellért, valamint tizennégy kézművest rögzített. Szántóinak kiterjedése 1131 magyar hold, rétföldjei 401 kaszaalját, a szőlők pedig 115 kapaalját tettek ki. A népszámlálással egy időben elkészített katonai felmérés (Militärische Landesbeschreibung von Ungarn 1782-1785) alapján árnyaihatók a korábban elmondottak. Katonai, politikai, gazdasági, társadalmi, építészeti és néprajzi elemeket egyaránt tartalmazott, miközben elsősorban katonai, egyenesen stratégiai célzatból készült azon rendeltetéssel, hogy az egyes települések hadszíntérré válásának esetére hiteles adatokat nyújtson. Egy kicsiny templomon és néhány nemesi udvarházon kívül nem igen találkozhattak akkoriban szilárd, masszív (kőből vagy téglából épített) építményekkel a faluban, de például községháza is csupán a régi telepítésű helyeken létezett. A falukép meghatározó épülete - a leírás alapján - a kiemelkedő helyen épült templom, felekezeti jellegét viszont - érthető módon, hiszen nem ezzel a céllal íródott - nem tartotta említésre érdemesnek. A felmérésben nem utaltak iskolára, fogadóra vagy egyéb, gazdasági jellegű építményre, holott ilyen, vagy hasonló rendeltetésű létesítményekkel rendelkeznie kellett. Az 1786-1787. esztendei felekezeti öszszeírás nem mellékesen három malmot, a vadászházat, a téglaégetőt és az erdei vendégfogadót említi. Az 1804. évi postalexikon ugyancsak a malmokat emeli ki, s megemlíti, hogy postaváltás és levélgyűjtés Bodajkon zajlott, a Csurgó-Bodajk-Mór útvonalon pedig külön uradalmi postajárat működött. A katonai leírás a falutól északra egy kis erdőt jegyzett le. Hadászat szempontjából fontos fahidat az igari malomárkon keresztül térképeztek fel, a települést átszelő Gaja-patakon viszont csupán a vadászlaknál, a falutól délre, fél órányi járásra, valamint a szentgyörgyi szőlőhegynél található malomnál lehetett átkelni. Az ásott kutak mellett a nagyobb mennyiségű vízellátást csupán a természetes vízfolyások biztosították. Megemlítették, hogy a rétek és legelők többnyire vizenyősek, az utak pedig kivétel nélkül megfelelő állapotúak („csak kimondottan nedves idő esetén sárosak"). A szerző záró észrevételként további, a hadi stratégia szempontjából lényeges természet-földrajzi támpontokat fektetett le: „A környék délről és északról magasan fekszik. A falu is magasan fekszik, de északon és délen a szőlőhegy felől még szemmel tartható." Csurgótól háromnegyed órányira terült el Igarpuszta. Stabil építőanyagú épületei „egy jól épült major, istállók és magtár. Az itt átfolyó, Csurgóról jövő pataknak magas partjai vannak. Egy órányi távolságban öt malom őröl rajta. És csak fahídon lehet átkelni rajta". Az igari rétek is nedvesek, majorjának közvetlen kö-