Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

kat, gyakorolták az alapismereteket; az olvasást, írást, számtant, földrajzot, templomi énekeket és a bibliai tudnivalókat. 1821-ben újabb panasz érkezett az iskola előmenetelét kedvezőtlenül befolyásoló oktatási módszerekre. A figyelmeztetés most is használt, 1823-ban Varga János iskolamester diákjai szép eredményeket mutattak fel az alapkészségek elsajátításának terén. Mindezt olyan körülmények között, hogy a szülők által Fehérváron beszerzett, ám különböző fajtájú betűvető tankönyvek megnehezítették az oktató-nevelő munkát. Az iskolai nevelés anyagi hátterét azonban továbbra sem sikerült megfelelően biztosítani: a tanító 1835-ban arról panaszkodott, hogy általános szegénység jellemzi a falut; „a szülők ruhátlanság miatt még eddig [november 9!] nem küldték fel gyermekeiket az iskolába". 1837ben az őszi és tavaszi vizsgákon 32 fiú- és 41 leánygyermek vett részt. A reformátusok és evangélikusok közötti, XVIII. század közepére lecsillapodott ellentétek közel egy évszázaddal később ismét felszínre kerültek. „Az lett a vége ezen egyenetlenkedésnek - olvasható Thúri Etele egyházközségről írott monográfiájában -, hogy a viszálykodás mindjobban elmérgesedvén" az evangélikus atyafiak önálló iskolaépületre és imaházra 1821-ben alapítványt hoztak létre. A 936 forintnyi adományt Perényi Imre földesúr 1823-ban ezer forinttal, s a református iskolaház szomszédságában található épület átengedéséval toldotta meg. Ettől kezdve szabad istentiszteleteket tarthattak, s megkezdődhetett az önálló oktatás. Az evangélikus templom és iskola