Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

A református templom köré 1826-1827 folyamán kőkerítést emeltek. Az eklézsia Szikra János presbiter és neje, nemes Ivánéi Anna jóvoltából négy mázsa és húsz fontos harangot öntetett Eberhardt Henrik pesti harangöntő műhelyében. Ebben az időszakban természeti csapások is sújtották Csurgó reformátusait. 1835. június 14-én a villámcsapás sújtotta templomtorony a tetőzettel együtt kiégett, a felújítási munkálatokat kora ősszel fejezték be. A pápai református kollégium építésére 1839-ben a csurgói gyülekezetre is kivetették a fejenkénti két ezüst garasnyi hozzájárulást. A dunántúli egyházkerület gyülekezetei által emelt intézmény építési munkálatait a pénzbeni juttatásokon túl napszámmal és fogatos munkákkal is támogatták. Csurgó XIX. századi felekezeti megoszlását az alábbi táblázat mutatja: esztendő 1830 1836 1850 1870 1890 református 807 883 923 768 825 római katolikus 618 598 531 775 770 evangélikus 221 — 240 176 199 zsidó 21 11 30 18 35 görög katolikus — — — 1 1 A Fejér vármegyei népoktatás egészét felmérő összeírás 1841-1842 között, Oláh Sándor lelkipásztor szolgálata idején készült el. Erénye, hogy a comitatus valamennyi településén számbavette az oktatási lehetőségeket, s mindenütt egységes szempontok figyelembevételével mérte fel az állapotokat. 1841-ben a református iskoláskorú (5-12 évesek) gyermekek száma 107 (58 fiú és 49 leány), azonban télen lényegesen kevesebben, csupán 69-en látogatták a földesúr és a plébános felügyelete alatt álló iskolát („nyáron egy sem"). A sötét, egészségtelen és padokkal nem rendelkező iskolaépület tüzelőszükségletéről, valamint a tankönyvekről a szülők gondoskodtak, a padokat az egyházközségnek kellett (volna) biztosítania. Az eklézsia által kinevezett tanító javadalmazása tizenhat forintot, húsz pozsonyi mérő búzát, 25 font húst, öt font faggyút, öt ölnyi tűzifát, tizenhárom mérőnyi vetésterületet, négy-öt szekér szánát termő rétet, fél-fél hold javadalmas kender- illetve kukoricaföldet, káposztáskertet tett ki. Ezt egészítette ki a tanulónként járó harmad mérő gabona és hat krajcár készpénz. Munkáját a helyi lelkész felügyelte. A magyar nyelvű oktatás a vallástudomány, természetföldrajz, földleírás, betűvetés és számtan témaköreit ölelte fel. A kimutatás szerint segédtanítóra ugyan nem volt szükség, ám erre 1850-ben mégis javaslatot tett a presbitérium. Egyrészt ismét gyengébb tanulmányi eredmények születtek, másrészt kritika érte hozzáértését, rátermettségét, valamint a gyerekekhez való hozzáállását: keményen és embertelenül bánik velük, „arcul veri őket, torkukra vesszőt tol alá, amiért a szülék gyermekeiket kifogják" az iskolából. Mindezek tetejében a