Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Jobbágyokból szabad földművesek (Erdős Ferenc)

Jelentős differenciálódást tapasztalunk a földművelésből élők körében: az egész telekre 48, a háromnegyed telekre 36, a féltelekre 24, a negyedtelekre 12 hold föld jutott. A volt telkes jobbágyok rétegződését a következő adatok bizonyítják: egésztelkes kettő, háromnegyed telkes 14, féltelkes 34, egynegyed telkes hét családfő. A 167 birtokkal rendelkező közül 57 család biztosíthatta megélhetését, 110 család a zsellérek és házas zsellérek rétegét alkotva az uradalom és a módos gazdák biztosította napszámbérekből és idénymunkákból tartotta fenn magát. Az egy-két hold mezőgazdasági ingatlannal rendelkezők között a következő rétegződést figyelhetjük meg: 72 házas zsellér rendelkezett legelőilletékkel (1200 négyszögöl), belsőséggel (360 négyszögöl), káposztáskerttel (60-70 négyszögöl), 11 zsellér nem rendelkezett legelővel, 27 családnak pedig csak szőlőbirtoka volt. Csurgó népességének 77 százaléka élt földművelésből, iparból és kereskedelemből 20 százalék, az értelmiségi, hivatalnoki réteg (papok, gazdatisztek, orvos, jegyző, lelkész) mindössze három százalékot tett ki. Az 1860-as évek közepén két asztalost, két ácsot, három bognárt, nyolc csizmadiát, négy kőművest, három kovácsot, három kereskedőt, egy kádárt, nyolc molnárt, egy mészárost, egy péket, három szabót és tíz takácsot írtak össze. Értelmiségi, hivatalnoki réteghez tartozott három tanító (katolikus, református, evangélikus), egy lelkész (református), egy orvos (az uradalmi orvos egyben a községben is ellátta a közegészségügyi teendőket) és három gazdatiszt. A termékeny határban egy magyar hold hozama búzából és árpából meghaladta a tíz pozsonyi mérőt (egy pozsonyi mérő 62,5 liter), zabból a kilenc, kukoricából a 15 pozsonyi mérőt. Burgonyából a nyolcvan, cukorrépából pedig a száz bécsi mázsát (egy bécsi mázsa 56 kilogramm). Zách József székesfehérvári reáliskolai tanár, Fejér megye egyik első statisztikusa kiemelten szól a bor- és káposztatermelésről. Évente 2500-2600 akó „jeles minőségű" bor termett, amely a móri és csókakői borokkal vetekedett. Csurgó fő termeivénye a „tartós káposztája, mely csak nagyon mostoha kezelés mellett kezd rohadni; e messze vidéken mint jeles ízű ismert káposzta mintegy 25 holdon termesztetik, s évenkint circa 120 ezer fejet ad piacra". Fellendült a baromfitartás, amelyet a székesfehérvári hetipiac növekvő kereslete ösztönzött. Több mint tízezer baromfit, 1400 libát, 2800 kacsát tartottak, s a méhkasok száma elérte a 120-at. Nemcsak a gazdálkodásban figyelhetünk meg jelentős változásokat, hanem a közlekedésben is; 1860. június elsején megnyitották a Székesfehérvár-Újszőny közötti vasútvonalat, a csurgói lakosok a bodajki „gőzkocsiállomást" vehették igénybe. A nehézkes és időigényes fuvarozást felváltotta a gyors és olcsó vasúti szállítás.