Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Jobbágyokból szabad földművesek (Erdős Ferenc)

A pákozdi csata 1848. szeptember 29. tét feszült a tegnapi jobbágyok és a zsellérek között, de ellentét feszült az uradalom és a volt jobbágyok között is az úrbéri illetőségen felül használt földek kérdésében, a földművesek használatában lévő maradványföldek területe meghaladta az 580 magyar holdat (a maradványföldek tulajdonjogának kérdése csak két évtized múlva, az 1867-ben megkötött úrbéri egyezséggel zárult, mégpedig a földművesek számára kedvező módon). A település rendjére, a közbiztonság fenntartására Csurgón is nemzetőrséget szerveztek, a megfelelő vagyoni képességgel (legalább féltelek volt úrbéri illetőség) rendelkezők közül 67 lakost vettek fel a nemzetőrök sorába, akik parancsnokukká a községi jegyzőt, Szabó Jánost választották. A megyei közigazgatás átszervezésének időszakában (1848. május) a nemesi közgyűlést felváltó megyei bizottmány tagja lett a községi bíró és a jegyző. Első ízben fordult elő a megyei közigazgatás történetében, hogy a feudális társadalomban alávetettnek tekintett réteg tagjai a közigazgatás legfőbb megyei testületében hallathatták hangjukat, a döntések meghozatalában is részt vettek. A nemzetőrség és a megyei bizottmány megszervezését követő időszakban a figyelem az országgyűlési választásokra összpontosult. Az 1848. évi V. törvénycikk, amely népképviseleti alapra helyezte az országgyűlés alsótáblája tagjainak megválasztását, eltörölte a rendi képviseletet. A nemesség megtartotta szavazati jogát, az értelmiség (papok, tanítók, jegyzők) jelentős része is aktív választójoghoz jutott, s jelentős vagyoni cenzushoz kötve szavazhatott a megerősödő polgárság, továbbá a legalább egynegyed úrbéres telekkel rendel-