Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Jobbágyokból szabad földművesek (Erdős Ferenc)

kező földműves is. Az országgyűlési választásokról szóló törvény Fejér megyében öt választókerület kialakítását tette lehetővé, Székesfehérvár szabad királyi város pedig önálló választókerületet alkotott. A megyei bizottmány határozata alapján Csurgót a bodajki kerületbe sorolták. A választókerülethez tartozó községekben felizzottak a jelöltek közötti ellentétek, a választók megnyerése érdekében csapra verték a boroshordókat is. „A bodajki kerületben nagyban megy a lélekvásárlás" - állapította meg a Közlöny megyei tudósítója. A politikailag iskolázatlan választókról szólva keserűen állapította meg: „Jaj a népnek, ha nem tulajdon meggyőződése, hanem ittas feje után választja azt, kinek kezébe ügyét, szabadságát, egész jövőjét s még hazája boldogulását is rakja le." A kerületben gróf Festetics Géza a kormánypárt, Salamon György pedig a radikálisok képviseletében lépett fel. A politikai elvek különbözősége mellett megosztó tényezőnek bizonyult a jelöltek vallási hovatartozása is. Festeticset a római katolikus, Salamont a református választók többsége támogatta. A kerület székhelyén, Bodajkon megtartott választások napján, 1848. június 20-án tragikus összeütközésre került sor Festetics és Salamon hívei, azaz a katolikusok és a reformátusok között. A választásokat július 23-án ismételték meg, a Bodajkon megjelent 142 csurgói választópolgár közül 141-en Salamon Györgyöt támogatták, csupán egy választó adta szavazatát a végül is országgyűlési követté választott gróf Festetics Gézára. Az országgyűlési választások befejezését követően a bécsi udvar, majd szövetségese Jellasics horvát bán, fegyveres támadást indított a forradalom vívmányainak megsemmisítésére, amelyre a nemzet bátor önvédelmi háborúval válaszolt. Megkezdődött az újoncozás, a katonaállítás a 19-22 éves fiatalok között, és a haza megvédésére a nemzetőröket is önkéntes szolgálatra hívták fel. Az önkéntesek toborzása a jegyző - Szabó János - személyes példamutatása ellenére eredménytelen volt, sőt a lakosok közül többen meg is támadták, s azzal fenyegették meg: ha az önkéntes nemzetőrök sorába lép, akkor azonnal más jegyzőt választanak. A közvetlen veszély hatására azonban a lakosság magatartása megváltozott, ahogy Jellasics mintegy 50 ezer főből álló horvát-osztrák sereg élén szeptember 26-án bevonult Székesfehérvárra, s katonái ellátására vágómarha, bor beszolgáltatására kötelezte a falut, mozgósították a nemzetőröket. A Fehérvárra vivő útra járőröket rendeltek, s a református templom tornyából megfigyelők pásztázták a vidéket. A települést közvetlenül érintő veszély hatására a férfiak védelemre rendezkedtek be, értékeiket, főleg a lábasjószágot az erdőkbe menekítették. Október elsején Jellasics a pákozdi csatavesztés után megkezdte visszavonulását Székesfehérváron, Móron és Győrön át Bécsbe. A visszavonuló és a helységeket feldúló horvát-osztrák sereget mindenütt népfelkelő csapatok kísérték, a seregtől elmaradókat több esetben megtámadták. Ez történt Csurgón is, a faluba betörő és ott fosztogató horvátok közül többet megöltek, a mintegy nyolc-tíz ellensé-