Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

jobbágyokat igavonó jószágaik arányában sorolták a telkesek közé; a szarvasmarhák mellett négy-hat ökör igában tartása egész-, két ökör fél-, csupán a marhák megléte negyedtelkessé minősített. A Fejér vármegyében összeírt 48 település (1685-ben még 65) közül a továbbra is Csókakő tartozékaként szereplő Csurgón tizenhat adózó családfőt rögzítettek nyolc egész, hat fél és kettő zsellérek által lakott, megművelt telekkel, amellett 379 pozsonyi mérő (egy pozsonyi mérő űrmértékként 62 liter [47 kilogramm], területmértékként hatszáz négyszögöl), azaz közel 190 magyar hold szántóval rendelkeztek. Szőlőhegyük teljesen műveletlen. Legkevesebb nyolcvan lehetett ekkor a falu lélekszáma. A lajstromból úgy tűnik, hogy szőlőhegyüket nem művelték, rétföldekkel viszont nem bírtak. Jóllehet ezen időszakban a portális adóösszeírásokat felváltotta az eszmei adóegységek meghatározására épülő dicális összeírás, amely már nem csupán a megművelt földterületet és annak várható termését, hanem a munkavégzők számát és az állatállomány nagyságát is figyelembe vette. Az adókivetés szempontjából elvégzett csurgói kamarauradalmi tabella viszont mindezekre utalást csupán szórványosan tartalmazott. Annak ellenére, hogy történetileg kétségbe vonható, úgy tűnik a kútfőkből, hogy puszta, meg nem művelt területek errefelé már nem voltak. Mindezeket alátámasztja az a körülmény is, hogy a XVII. század végétől élénk mozgolódás figyelhető meg a településen. Egy 1700. évi jelentés szerint a helyiek között tizennyolc az újratelepítés során idekerült idegenek száma, de ők magyar nemzetiségűek. Pesty Frigyes gyűjtésében olvasható, hogy bár nem ismert a „népesítés" helyszíne, a telepítés kizárólag magyar ajkú jövevényekkel történt. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy telepesek költöztek Csurgóról Mórra is.