Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

lós 1686 és 1693 között Győrben és - haláláig - Székesfehérváron élelmezési tiszt. A birtokszerzőt, miután hiánytalanul megfizette a vételárat, a győri káptalan az uradalom új központjában, Móron, 1692. október 21-én birtokba iktatta. Hochburg János pallos- és kegyúri jogokkal együtt az alábbi Fejér, Komárom és Győr vármegyei falvak és puszták birtokosa lett: Csurgó, Igar, Pátka, Szöszvár, Ság, Nyék, Kisfalud, Novaj, Zámoly, Gánt, Csákberény, Nána, Keresztes, Szentborbála, Orond, Bodajk, Sőréd, Kajmát, Nagyveleg, Kisveleg, Sárkány, Ondód (Pusztavám), Mór, Dobos, Tőrös, Vajai, Bókod, Szenterzsébet, Árki, Tímár, Tárnok, Szentkereszt, Kereki, Gerencsér, Szentgyörgyvár, Kápolna, Kerekszenttamás és Ikrény. A birtokokat egyelőre a férfíág, majd annak kihaltával a női ág is megkapta örök jogon. I. Lipót 1702ben Hochburg János két, felnőtt kort megért fiát; János Domokost és János Józsefet bárói rangra emelte. A török elleni nagy keresztény hadjárást követően, az első részletes és az egész vármegyét átfogó összeírást 1696-ban hajtották végre. Annak ellenére, hogy a földesurak igyekeztek jobbágyaikat kivonni az összeírás alól, így az nem tükrözi minden tekintetben a valóságot, megközelítő kép alkotható a társadalmi és gazdasági viszonyokról. Az összeírás különbséget tett jobbágy és zsellér között, ez utóbbi ekkor még nem föld nélküli, hanem igásállattal nem rendelkező, egynegyednél kisebb jobbágy telekkel bíró földművest jelentett. A Székesfehérvár visszafoglalása (1688)