Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

Elpusztított magyar falu kilencedet; a termények és állatok után az egyháznak járó tizedik tized részt, a tizedet, más elnevezéssel a dézsmát; valamint teljesíteni kellett egyéb szolgál­tatásokat is. Igart a török utáni első felmérés adatai szerint 1683-ban hagyták el lakói, azóta lakatlan, földjeit nem művelték. Az 1690. évi leírása szerint Csurgó és Keresztes között fekszik, s hét esztendeje puszta; tizenkét egész tel­ke elhagyatott, lakossága szétszóródott. Kútfőink beszámolói azonban nincse­nek teljesen összhangban egymással, ugyanis egy 1695. évi feljegyzés szerint „öten lakják, azok is el akarnak menni, azelőtt 60-an voltak". Az 1700 körüli feljegyzés - utalva a felszabadító harcokra - a kilátástalan helyzetet továbbra is megerősíti. Ebben az időszakban szántó- és legelőterületeinek nagysága nyolcszáz, rétje hétszáz, erdeje pedig kétezer holdat tett ki. 1693-ban Fejér vármegye főispánja, gróf Esterházy Ferenc (1692-1733) ­itt található jószágaik elvesztésének terhe mellett - eltiltotta a csurgói Hochburg-jobbágyokat az úgynevezett „Sivaghi" völgyben található rétföldek használatától, ugyanis ez a terület Guth faluhoz tartozott. A birtokos nevében Németh János csókakői tiszttartó tiltakozott. A vármegyei határozatból kitű­nik, hogy ismét birtokosváltás történt. A mélyreható fordulat azt követően bontakozott ki, hogy I. Lipót uralkodó (1657-1705) a csókakői kamarabirto­kot (minden művelt és meg nem művelt területtel; szántókkal, legelőkkel, er­dőkkel, hegyekkel, völgyekkel, folyókkal, halastavakkal, továbbá malmokkal, vámszedési és bormérési jogosultsággal) 1691. november 8-án kelt adomány­levélben hatvanezer rajnai forint ellenében az osztrák származású báró Hochburg Jánosnak adományozta. Nem érdektelen felidéznünk az új birtokos életútját. Az udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak koráb­ban Haas volt a családi neve, s mint magyaróvári élelmezési tiszt állt a had­sereg szolgálatában. 1658-ban III. Ferdinándtól (1637-1657) magyar nemes­séget kapott Hochburg előnévvel. 1683-ban a Haas családnév elhagyásával Hochburg néven birodalmi lovag lett. Legidősebb fia, Hochburg János Mik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom