Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

nevével jelzett rendi összeesküvéssel (1666-1670) kapcsolatos események­ben történt részvételéért gróf Nádasdy Ferenc országbírót, csókakői birtokost hűtlenség vádjában elmarasztalták; fő- és jószágvesztésre ítélték. Az uradal­mat az államkincstár lefoglalta, s ezt követően közel húsz esztendeig kamarai kezelésbe került, miközben egy ideig, 1678-tól Széchényi György veszprémi püspök (1685-tól kalocsai érsek) bérelte. A főpap a következő esztendőben újra kérte a birtokot, ami azt tanúsítja, hogy bérleti jogát még ekkor sem is­merték el. Csaknem egy évtizednek kellett eltelnie, hogy Csókakő és Mór elestével az uradalom, ezzel Csurgó is végleg felszabaduljon a török uralom alól, s birtokviszonyai rendeződjenek. A XVII. század második felének kútfői; s az ezekből rekonstruálható helyi história a tartós megtelepedés bizonyítékai. Az 1620-as esztendők benépesí­tési törekvései a lakosság gazdasági erejének megerősödését eredményezték. Véglegesen rögzült a falu határa, amely a mezőgazdasági művelés alá vont te­rületek mind jelentősebb kiterjesztését tette lehetővé. Az erdők, szántók és ka­szálók védelme, alkalmasint a szomszédok közötti hatalmaskodások a népes­ség életerejét fejezték ki. Kialakultak a helyi közigazgatás elemei, a források arra utalnak, hogy a falu élén bíró állt, aki az esküdtek bevonásával látta el fel­adatait. A magyar társadalom politika sáncain kívül rekedt, heterogén és ál­landóan változó rétegét a földesúri hatalom alatt álló, önállóan gazdálkodó telkes paraszti réteg, a jobbágyság képezte. A XV. századtól kezdve fokozato­san különült el a számarányában folyamatosan csökkenő, gazdasági erejét te­kintve ugyanakkor gyarapodó egész- vagy többtelkes paraszti réteg. Az ellen­kező póluson találjuk az életfeltételek biztosításának érdekében mindinkább növekvő erőfeszítéseket vállalni kényszerülő negyed- és nyolcadtelkeseket. A két véglet között tartották számon a háromnegyed- és féltelkeseket is, akiknek anyagi alapjuk főleg állatállományukkal volt mérhető. A hódoltság időszaká­ban felgyorsult a jobbágyi szolgáltatások teljesítésére és területük művelésé­re képtelenek leszakadása. A török alóli felszabadító harcok során, 1683 körül a falu részben megsem­misült. A Széchényi György bérleményének részét képező falvak összeírásá­ban a következő feljegyzés olvasható: „Csurgó falu. Fej érv ártól 2, Csókakőtől 1 mértföld, azelőtt lakott, most elpusztult". Ezt igazolja a századvégi kamarai összeírás megjegyzése: „Azelőtt lakott hely volt, de a mostani háborúban el­pusztult". Négy működő malma közül három teljesen megsemmisült. Az 1685. évi kamarai kimutatás szerint a 34 csurgói lakóháznak mintegy fele elhagyott. Közel fél évtized múlt el Buda (1686) és Székesfehérvár (1688) visszavívása után, amikor a források az 1690 körül visszatelepülök és az újonnan érkezet­tek gazdasági teljesítőképességére utalnak. A felszabadulással az élet megne­hezült, az átvonuló és beszállásolt katonaság pusztította a falvakat. Fizetni kel­lett: a termények és állatok után a földesurat megillető kilencedik tized részt, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom