Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

fel. A bíró kivételével egész telkenként három forintot fizettek, együttesen adtak egy rókabőrt, a malomhasználat fejében három forintot, továbbá ugyanennyi szekerespénzt. Az 1671. évi urbárium - hivatkozva a közel egy évtizeddel korábbi egyezségre - Csurgó gazdasági és társadalmi mutatóinak megszilárdulását rögzítette. A mindösszesen 34 és fél jobbágyteleknyi állományból hét maradt műveletlenül. A két malom használatáért továbbra is egy-egy csizmát adtak, vagy három-három forintot, aratópénz gyanánt és a hosszúfuvarért nyolc-nyolc forintot fizettek. A hosszúfuvar a munkaszolgáltatás egy formája, amelyet többnyire négy egésztelkes jobbágy kétnapi járóföldre tartozott évente egyszer teljesíteni. Ennek megváltásaként értelmezendő a fenti egyezség. Egy hízott vad megváltása kilenc forintot tett ki, s a sertések után is megfizették a tizedik tized részt az egyház részére. Itt azonban ugyancsak kikötötték, amennyiben makk is termett abban az esztendőben, megváltása negyed forint hízónként. A parasztság egyéb jövedelmeiből a török részesült; s jóllehet szőlőhegyük továbbra is - részben - elhagyatott, hegyvámot és szőlődézsmát is, továbbá kilencedet kényszerültek részükre teljesíteni. A fenti adatok azt tükrözik, hogy a csurgóiak is megismerték a török hódoltság ezen kései időszakában a kétfelé történő adózásból következő sanyarúságos helyzetet. Nemcsak a magyar földesúrnak rótták le szolgáltatásaikat, hanem adót, járandóságot követelt a török földbirtokos is. Egy 1685. évi felmérés árnyalja adatainkat; e szerint kilenc lakott egész és nyolc fél, továbbá hat egész és tizenegy fél elhagyott, üres telket írtak össze. A faluban négy malom működött, s a csurgói földbirtok ekkor 5437 rajnai forint (közel öt mázsányi ezüst) értékkel bírt. Fél évtizednyi idő múltán ugyanezeket az adatokat rögzítették, azonban négy malma közül csupán egy üzemelt. A jobbágytelkek megoszlását az alábbi táblázat összegzi: esztendő lakott egész lakott fél puszta egész puszta fél összesen 1662 22 7 7 4 34 és 1/2 1671 27 és 1/2 7 34 és 1/2 1685-1690 9 8 6 11 24 és 1/2 A hivatkozások egyértelműen jelzik, hogy a törökök nyugat felé irányuló expanziójával, az ország oszmán-török uralom alóli fokozatos és embert próbáló felszabadulásával párhuzamosan, annak mintegy következményeként jelentkeztek a gazdasági nehézségek. Az adózó családfők számának stagnálása mellett elsősorban az előrehaladott telekaprózódás figyelemreméltó. Ezenkívül szembetűnő az üresen hagyott, meg nem művelt földterületek számának növekedése, természetesen a megművelt gazdaságok rovására. Mindeközben mélyreható tulajdonjogi változások zajlottak a csókakői uradalomban, s ezáltal a csurgóiak életében. A Wesselényi Ferenc nádor (1655-1667)