Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

Ihállás északkelet felőli dűlő neve. Hajdan itt nagyban tenyésztett juhok nyughelyéről vette eredetét. [Ih régiesen juh, ihász, azaz juhász.] Bárnevolna - délnyugotról fekvő dűlő neve. Eredetét - mint a határban legrosszabb föld - terméketlen voltáért vette. Régi felosztás szerint még jelenleg is egyházi és községi hivatalnokok conventioföldjéül osztatott ki. Csurgó, 1865. évi február 2-án. A fentírottak valódi és igazi előadásáról tanúskodik Csurgón, 1865. február 7-én Oláh Sándor helvét h[elyettes] lelkész. Jegyzé: Moharos István Tombor Mihály Szikra Mihály jegyző esküdt esküdt (Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. [Párniczky Józsefné szerk.] Csurgó FMTÉ 11. Székesfehérvár, 1977.) VIII. Községi bírók és jegyzők (1718-1950) Községi bírók: Csizmadia István (1718), Juhász József (1870-1876), Miliás József (1881-1886), Guti István (1886-1888), Miliás József (1888-1891), Guti István (1891-1893), Balázsik András (1894-1897), Keresztes Sándor (1897-1910), Guti János (1910-1921), Tombor József (1921-1923), Juhász József (1923-1928), Szikra Mihály (1928-1934), Sárközi István (1934-1937), Keresztes Sándor (1937-1944), Laki Mihály (1944-1950). Községi jegyzők: Szabó Antal (1870-1901), Kayos István (1901-1910), Orsonits Imre (1910-1916), Dubek József (1916-1929), Winkler Izidor (1929-1945), Farkas Károly (1945-1950). (FML Kézirattár. Dr. Udvardy Lajos fehérvárcsurgói körzeti orvos hagyatéka. 1885-1980.) IX. Részletek Veisz (Vas) Oszkár (1888-1975) emlékirataiból Évmilliók során, a végtelen időben az ember csak parány. Nemzedékek váltják egymást szüntelen, és az egyének élete elvész a tömegben. Népekről, nemzetekről, kimagasló egyénekről, világraszóló eseményekről megemlékezik a történelem, de idővel - évszázadok, évezredek múltán - azok legtöbbje is homályba vész. Az egymást követő „hétköznapi" embernek a végtelen időhöz mért parányi élete csak magának az egyénnek számottevő. Örömei, bánatai, életének váltakozó eseményei csak benne hagynak nyomokat. Emlékei a maga emlékei és csak házastársa, gyermekei, unokái, ha még ismerték dédunokái, rokonai és jóbarátai kísérik figyelemmel élete folyását, és gondolnak rá ideig-óráig vissza. Amikor most, életem alkonyán - 87 éves koromban - visszatekintek múltamra, az öregember szemével gondtalan gyermekkoromra, édesapámra,