Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

édesanyámra, az általam ismert közeli és távoli rokonaimra, iskoláimra, azt követő küzdelmeimre, házaséletemre, gyermekeimre, unokáimra, dédunokáimra, azért vetem emlékeimet papírra, hogy azok olvastán újra meg újra viszszaidézzem magamnak, és nem lévő anyagi javaim helyett örökül hagyjam családomnak. Nem mindenütt szedtem írásaimat kronologikus sorrendbe. Többjéről azt sem tudom már - nincsenek róla feljegyzéseim -, hogy mikor történtek. Velem együtt elmúlnak emlékeim is majd. Családom tagjai, rokonaim, néhány engem túlélő jóbarátom emlékeznek tán rám, de azok az idők múlásával már csak néhányan hallják, hogy voltam. Azután meg az enyészetnek kitett sírkövemen - ha lesz ilyen - olvassák az előtte haladók, hogy éltem. Öreg fejjel, öreg szívvel gondolok vissza mindarra, ami maradandó nyomot vésett emlékezetembe, életem derűs és borongós eseményeire. SZILVESZTER CSURGÓN Szilveszter napja volt. Késő délután. Künn lassan szállingózott a hó. Beborította a házak tetejét, az utakat. Az ereszeken csüngtek a jégcsapok. A házunk előtti út mélyedéseinek jegén csúszkáltak, a dombos utcákon vígan szánkáztak a gyerekek. Néha-néha egy-egy szánkófogat suhant végig az úton. Korcsmaszobánkban a kályha öntötte a meleget. Édesapám, amikor szólt a bolti csengő, odament a vevőket kiszolgálni, én a söntésből az itt-ott pálinkáért jövőknek, meg az asztaloknál ülőknek adtam, amit kértek. (Minden ünnepre, vasárnapra hazajöttem.) Édesanyám tolószékében ült, harisnyát stoppolt. Alkonyattájon Sándoroknál, Guti Gáboréknál, meg a nagykocsmában már lázasan készülődtek az esti mulatságra. Nálunk csend volt, nyugalom. Hangoskodás, dorbézolás, mulatozás, mulatság sohasem, mert édesapám egyrészt nem szerette, nem tűrte a zajt, a mulatozóknak sokszor verekedéssé fajuló lármáját, másrészt mert édesanyám már évek óta ágyonkívüli, de súlyos beteg volt. Hozzánk ezért csak korosabbak, öregek, csendes vendégek jártak, l-l pohár borra, sörre, beszélgetésre. Az egyik - első - asztalnál, már kora délután óta Tóth József ült, újságunkat olvasta. Még besötétedés előtt lassan megtelt a szoba. Átjött a szomszéd Huszár Pál, azután Horváth Imre, Varga Lajos, Kiss György János, Domsits György, Szikra Kiss János. Az elülső asztalt ülték körül. A később jövők a többi asztalokhoz ültek. Mindegyik l-l pohár bort kért. Időnként - beszélgetés közben - kortyolgattak. Az udvaron, [a] konyhán át úgy, hogy a beszélgetők is alig vették észre, bejött a Pipaszáros Varga. Leült a konyha melletti pad sarkán. Nem kért semmit. Neki szombat és ünnep előtti estéken, vasárnapokon