Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

(FML Acta iuridica et instrumenta publica. Processus Sármellékiensis. Csurgó. 1768.) VII. Csurgó 1864. évi határleírása 1. Székes fehér megyében, sármelléki járásban, moóri kerületben. 2. Csurgón kívül más neve nincs. 3. Soha nem volt más neve, mint Csurgó. 4. 1650 körül már létezett a falu, s rendes egyházzal is bírt. 1683 körül, midőn a törökök Bécs alól leverettek Sobieszki által, egy részük Csurgón telepedett meg. A falu akkor elpusztíttatott, melynek jelensége a mai napig is Vaskapu név alatt ismeretes helyen épített 3 török halom, melyek a török pasák sátorhelyei voltak. 5. A népesítés helye bizonytalan, azonban való, hogy a telepítés magyar ajkú népből történt. 6. A név eredetét a Csurgó falu közepén lévő kifolyó forrástól vette, egyébként ily források a határban több helyütt is vannak, melyek Büdöskút, Malomalja, stb. név alatt ismeretesek. 7. Tatárka. IV. Béla alatt a sajói ütközet után a tatárok vigyázó helye. Egy emelkedett domb fekszik a községtől délre, mely Székesfehérvár kikémlelésére szolgált használatul. A tatárdombon még máig is kifejthetetlen különböző alakú kövekről a nép között most is fent lévő monda szerint: az itt atnyázó tatár tábor kővé vált. Továbbá nevezetes még szinte mai napig is a Kunhalom név alatt ismeretes, a községtől északnyugatra fekvő erdős hely, hol a kunok áldozataikat végezték. Czina és Jege vagy mai időben Gaja néven ismeretes folyók közt nyúlik el a falu. I. András király alatti izmaeliták és saracénok szent állatainak temetkező helyeire is akadtak, melyről az itt (mintegy 8 évvel előbb) köveken talált állatcsontok után következtetni lehet. [Izmaelita: az árpádkori Magyarországon, a déli részeken lakó mohamedán bolgár. Saracén, szaracén vagy szerecsen: eredetileg az arab és bolgár mohamedánok neve.] Papharaszt név alatt ismeretes igen szép erdőcske, melyről következtetni lehet, hogy hajdanta a papság jövedelmi forrását képezte. Gajaszoros és Szeles árok - barlangjával, mely hajdanta az itt tanyázott török tábornak menhelyet adott. Szeles nevét attól vette, mert folyvást fú bent a szél. Várhegy - vigyázóhely volt a régi hadjáratok alatt. Szilvákat, Aszókat, hol régi római építkezési téglák, pénz és egyéb régiségek találtattak. Ereszvén a községtől északnyugotra fekszik, igen sűrű erdő volt. Nevét onnan következtethetni, mert hajdan a pásztorkodás és baromtenyésztés idején, szélvészes időben a marhákat mint biztos menhelyre, ide eresztették be.