Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

három tanulótól járó egy mérőnyi gabonát páronként szedte be. A grémium kérte; saját költségén vegyen maga mellé segédtanítót, valamint utasította magatartásának megváltoztatására. (A segédtanítói állás betöltésére a század hatvanas esztendeiben került sor.) Az evangélikus iskolát a téli időszakban 31 (tizenhat fiú és tizenöt leány) tanköteles látogatta, nyári időszakban egy sem. Az iskola ellátottságával kapcsolatban ugyanaz tapasztalható, mint a református iskola esetében: az épület rossz, alacsony, sötét, egészségtelen, asztalai és padjai nem megfelelőek. A szülők által biztosított tüzelő kivételével minden egyéb szükségletét a hitközség fedezte. Segédtanítót nem alkalmaztak, a rektor jövedelmét a négy hold javadalmi földeken kívül 32 mérő gabonában, tizenöt mérő zabban, négy akó borban, négy öl tűzifában, száz marok kenderben és tizenöt mérő burgonyában állapították meg. A tankötelesek után fejenként 45 krajcár illette meg. Az iskola az egyházi elöljáróság felügyelete alatt állt, s ugyanez a szerv nevezte ki, illetve mozdíthatta el tisztségéből. A kizárólag magyar oktatási nyelvű evangélikus iskolában hittant, számtant, olvasást és betűvetést oktattak. Az összeíró küldöttség a csurgói tanítók képzettségére egyik esetben sem tért ki. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a református iskola tanulólétszáma 1836-1845 között a következőképpen alakult: 78 (1836), 73 (1837), 65 (1838), 62 (1839), 74 (1840), 69 (1841), 87 (1842), 91 (1843), 89 (1844) és 87 (1845). Az összeíró azt is megemlítette, hogy a 817 lelkes egyházközség tanintézményének téli alkalmait 87-en, a nyáriakat csupán 19-en látogatták 1845-ben. 1852-ben 445 forintnyi adományokból új orgonát állítottak a református templomba. Négy esztendő múltán a régi lelkészlak helyett új, „ízléses"; négyszobás, konyhás, kamrás épületet emltek négyezer forintos költségvetéssel. Az ugyanezen esztendőből keltezett egyházközségi jelentés újfent a tanítóra, Göde Dénesre panaszkodik. Elsősorban édesanyjának és nővérének református iskolások morális fejlődését veszélyeztető viselkedését kifogásolták. Az egyházmegyei hatóság kitiltotta őket a tanítói lakásból, s előírta: amennyiben a nevelő nem küldi el családtagjait, állásából felfüggesztik. Csurgón 1869-ben a 768 református, 775 római katolikus és 176 evangélikus vallású gyermeke részére három tanítóval három felekezeti iskola működött. A lakosság iskolázottsága a kor színvonalának megfelelően alakult; Pénzes Ferenc reáliskolai tanár felmérése alapján az 1738 fős össznépesség közel egyharmadát kitevő 557 tanulatlan (240 férfi és 317 nő) mellett pusztán olvasni 163-an (negyven férfi és 123 nő), írni és olvasni 1018-an (578 férfi és 440 nő) tudtak. (Pénzes Ferenc a népesség egészére vetítette ki adatait.) 1872 és 1873 között új, cserépzsindelyes iskolaépületet építettek 854 forintos költséggel, azonban 1884-ben statikai megfontolásból tetőzetét faborításúra kellett cserélni. „Az a legnagyobb hiba ezen épületben - ábrázolta a tanintézményt 1885-ben Thúri Etele -, hogy igen rossz a beosztása, s a tanterem